Bírja a fagyokat.
Valószínűleg a növényekkel teli cserepekkel együtt érkeztek Ázsiából Európába a bambuszatkák (Schizotetranychus celarius). Ezek a jól alkalmazkodó kártevők már a mi kertjeinkben is terjedhetnek.
A bambuszatka világos foltokat okoz a bambusz levelein. A kártevőt nehéz megkülönböztetni a közönséges takácsatkától, amelyek szintén fertőzi a bambuszleveleket. A takácsatkák legkésőbb a következő télen a csökkenő hőmérséklet miatt elhullanak, viszont a bambusz még a kemény fagyokat is túléli. A hideg ugyanúgy csak kissé zavarja őket, mint az örökzöld gazdanövényüket.
A bambuszatkáknál a kifejlett nőstény telel át. A rövidülő nappalokkal az anyagcseréje leáll, nyugalmi fázisba kerül, narancssárgára színeződik és felhagy a peterakással. A hideg és a fagy nem zavarja.
A bambuszatkák államban élnek, mint a hangyák. Közös lakóhelyük jól védett, gyapjas-fehér szövedékben van, a leveleken szívogatnak.
A kártevők gyorsan szaporodnak. Három héten belül a petékből és lárvák fejlődnek, majd különféle nimfaalakokon keresztül érik el az imágó állapotot. 3-4 hétnyi életük alatt a bambuszatkák viszonylag nagy távolságokat tesznek meg a gazdanövény keresése céljából. Valószínűleg a széllel is terjednek.
Japánban az ellenük történő védekezéshez ragadozóatkákat használnak. Kontakt szerekkel nem pusztítható el az atka, mivel a fehér szövedék megvédi az állatokat a permetlével való érintkezéstől. A kereskedésekben kaphatók szisztemikus, felszívódó atkaölő szerek, amelyek a növény nedvével jutnak az állat testébe. Fontos, hogy a kezeléseket 2-3 hetente ismételjük, hogy a következő nemzedéket is elpusztítsuk.