A kelbimbónak a borzongató hideg meg se kottyan, sőt, még jót is tesz neki. De miért is?
Amikor lecsökken a hőmérséklet, a kelbimbó csúcsformába lendül. Késő őszi és kora téli szedésre leginkább a magas cukortartalmú fajták alkalmasak, pl. a ’Rosella’. A hagyományos fajták kellemes, édeskés aromája viszont csak a tél folyamán alakul ki, melyhez nem kell, hogy fagy legyen, elég, ha hosszan tartó hideg időszak van.
A ’Hilds Ideal’ az egyik legkedveltebb kerti fajta. Egy növény, akár 1 kg termést is hozhat. A rügyek október végén kezdenek beérni, és égészen februárig lehet szedni.
A ’Red Ball’ a kevés, kékes-lila termésű fajta egyike. A fagy hatására a rügyek színe erősebb lesz, és főzés során is megtartja színét. Szedési időszaka októbertől december közepéig tart.
A ’Roodnerf’ bő termésű fajta, már a nagyszüleink idején is igen kedvelt volt. Az évelő zöldség teljesen téltűrő, és egészen februárig folyamatosan terem.
A ’Cronus’ termése december végéig szedhető. Ez az újabb fajta ellenálló a káposzta gyökérgolyvásodással szemben.
A rügyeket mindig lentről felfelé haladva szedjük. Enyhe időben a hajtáscsúcsokon továbbra is nőnek rügyek. A szárról a levelet semmiképpen sem szedjük le, amit egyesek alkalmaznak azért, hogy a rügyek több fényhez jussanak. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy minden levél hozzájárul a rügyek táplálásához. Emellett a levelek fagyban, hóban védik a rügyeket.
A kevésbé fagytűrő fajtákat a tél beállta előtt szedjük le, amit használjuk fel frissen, a felesleget fagyasszuk le.