Zsenge levelek.
Az eperspenót egy ősi kultúrnövény, spenóthoz hasonló leveleit korában is fogyasztották. Valójában a név alatt két fajt értünk, az Észak-Amerikában honos eperparéjt vagy eperspenótot (Blitum capitatum), amely eperszerű gyümölcseit a levéltelen hajtásokon hozza, valamint az Európában is honos valódi eperparéjt (Blitum virgatum), amelynek termései leveles hajtásokon fejlődnek. Nálunk az eperparéj elnevezés alatt leginkább az utóbbi fajt értik.
A fiatal levelek ehetőek, nyersen salátába is kerülhetnek, de spenótszerűen is elkészíthetők. Augusztusban érnek a piros bogyók, amelyek hasonlatosak az eperhez (tehát nem a szamócához!), ezért ’hamis epernek’ is nevezik őket. A gyümölcs is fogyasztható, azonban nem túl ízletes, ezért inkább csak a mutatós ágakat szokták dekorálásra használni.
A növény palántanevelése üveg alatt induljon februártól, vagy a szabadföldön márciustól októberig. A vetés humuszos kerti talajba történjen, 2-3 cm mélyen, a legjobb, ha több fészekbe tesszük a magokat. 6-8 hét elteltével szedhetjük az első zsenge, zöld leveleket. A növény szívét (közepét) hagyjuk fejlődni, így mindig új hajtásokat hoz. Őszi vetés esetén áttelelő rozettákat képez.
Az eperspenót saját magát veti el, így könnyen elterjed. Ha ez zavar minket, akkor érés előtt távolítsuk el a magfejeket, ne hagyjuk, hogy a növény magot érleljen. Az, hogy a magok érettek, azok narancssárga-vörös színéről állapítható meg.
Bevezető kép: botanischer_garten_da