Frissítő uborkaleves.
A kis vérfű (Sanguisorba minor) egész Közép- és Dél-Európában elterjedt. A rózsafélék közé tartozó évelő elsősorban sovány, kopár talajokon, mészköves, száraz gyepeken érzi jól magát.
Régi gyógynövény, már a 16. században feljegyezték, hogy Csaba hun királyfi a katonáit a „Csaba íre” nevű csodás fűvel gyógyította, a vérzéseket a növény leveleivel állította el.
Páratlanul szárnyalt, illatos levelei tőrózsában nőnek. A legízletesebbek a fiatal levelek és hajtások, amelyek március-áprilisban fejlődnek. Július-augusztusban kis fejecskében nyílnak sárga virágai, amelyek szintén ehetőek. Alapos mosását követően a finom leveleket szedjük le és aprítsuk fel. Az aroma fokozható, ha citromlevet vagy ecetet csepegtetünk a levelekre. A legjobb, ha a kész ételhez adjuk nyersen a növényt, mert főzéskor elveszíti az aromáját.
Az enyhén fűszeres, diós levelek íze leginkább az uborkáéhoz hasonlatos, hal és zöldségételekhez, fűszeres levesekhez, túrós és tojásos ételekhez érdemes adni.
Egy könnyű uborkás leveshez a meghámozott zöldséget vágjuk kockákra, pürésítsük joghurttal és vérfűvel, sóval, borssal ízesítsük, majd hidegen tálaljuk. A borágóhoz hasonlóan a vérfű hűtött italok ízesítésére is kiváló.
A kis vérfű C-vitamintartalma magas, de illóolajokat, keserűanyagokat is tartalmaz. A gyógynövényt nyálkaoldó, vértisztító és gyulladáscsökkentő hatásáért alkalmazták a népi gyógyászatban, de torokfájást, puffadást, gyomorégést, hasmenést is kúráltak vele.