Zöld folt a kopár kertben.
Novembertől akár a tél közepéig is szedegethetjük a fodros kelt. Extra vitaminadaghoz, friss levelekhez juthatunk így a leghidegebb hónapokban is!
Botanikailag a fodros kel vagy leveles kel (Brassica oleracea var. acephala var. sabellica) a keresztesvirágúak közé tartozik, a Földközi-tenger keleti vidékéről származik. Tulajdonképpen a vadkáposzta termesztett változata. A középkor végére már egész Európában elterjedt volt. Ma kb. 80 fajtáját ismerjük világszerte. Dekoratív külleme miatt egyes fajtáit díszkáposztaként termesztik.
A fodros kel igazi vitaminbomba. Tele van C-vitaminnal, aminek egy része csak főzéskor keletkezik és nem pont akkor veszik el, mint más zöldségeknél. C-vitamin-tartalma a narancsénak duplája. A sárgarépa után a leveles kel a második legfontosabb forrás az A-vitamin előanyagának számító bétakarotinból. Ez a vitamin erősíti az immunrendszert, támogatja a látást. A B-vitaminok, különösen a B6-vitamin és a folsav a vérképződésben, a sejtek és az idegszövetek működésében játszanak szerepet.
Ezenfelül tartalmaz ásványi anyagokat, így például kalciumot, káliumot, magnéziumot, vasat és foszfort, valamint rostanyagokat, másodlagos növényi anyagokat.
A fodros kelt a veteményben, sőt a nem túl magasra növő fajtákat a balkonon, magaságyában is termeszthetjük. Rengeteg tápanyagot igényel, sem a túl meleget, sem a túl hideget nem kedveli.
Fajtától függően közepesen vagy kevésbé viseli el a fagyokat, az előbbi fajták akár egész télen át szüretelhetőek. A külső hőmérsékletnek nem szabad tartósan -15 °C alá süllyednie, nálunk még a hideg teleken sem szokott gond lenni.
Mint minden zsírban oldódó vitaminnak, így az A-vitaminnak és a karotinoidoknak is szükségük van zsírra ahhoz, hogy a hatásukat ki tudják fejteni. Ezért mindig adjunk egy kis olajat, vajat a fodros kelből készült ételhez, italhoz.