Hívják még sóskafának, leánysomnak, illetve közönséges borbolyának is.
Akár 3 méter magasra növő cserje (tudományos elnevezése: Berberis vulgaris), melynek fehéres-zöld kérge van, szalmás-sárga gallyakkal.
Rügyei kicsik, a rügypikkelyek végei ívesen hajlottak. A hosszúhajtások levelei tövisekké alakulnak. Tojásdad levelei csomókba tömörülve a rövidhajtások hónaljában nőnek, melyek sötétzöldek, a hátoldaluk világoszöld.
Virágai aranysárgák, illatosak, csüngő, sokvirágú fürtben, amely a rövidhajtásokon végállóak. Hosszúkás termése a narancstól a bíborvörös színig változó, hosszúkás magvakkal. A csaknem áttetsző bogyók húsa savanyú.
Csalitosokban, cserjésekben, erdőszéleken, világos erdőben, köves lejtőkön, valamint száraz folyóvölgyekben található meg. Különösen savanykás, meszes talajokon síkvidéktől a magashegységig fellelhető.
Különösen Dél-Európában terjedt el, de Nyugat- és Közép-Európában is meghonosodott. Áprilistól júniusig dúsan virágzik, bogyói októberre érnek be.
A sóskafa vagy sóskaborbolya gyökere és kérge sárga színanyagot tartalmaznak, a berberint, amelyet régen bőr és kelmefestésre használtak.
Fája kemény, szabályos és finom szerkezetű, ezért intarziakészítéshez és fogpiszkálókhoz használják.
Terméseit a madarak szívesen fogyasztják. Bogyói egyáltalán nem tartalmaznak alkaloidákat, viszont nagy mennyiségű alma és egyéb gyümölcssavat igen, (ezek adják a savanyú ízt és innen a neve is), valamint számos vitamint.
A bogyók főzete megfázásnál fokozhatja a szervezet ellenálló-képességét. Ínséges időkben érett bogyóit sok cukorral lekvárnak főzték meg.
Leveleiben és gyökereiben található mérgező és keserű alkaloidát, a berberint a gyógyszeripar hashajtó adalék anyagaként hasznosítja, valamint adják máj és epeműködési zavaroknál is.
Nyáron a borbolyalevél fonákján narancssárga-vörösesbarna foltokat vagy pörsenéseket lehet látni. Ezekből spóraláncok törnek elő, amelyek a széllel, a gabonára kerülhetnek, ahol a gombaspóri kicsírázik, és a levélszövetben kiterjedt gombafonatot hoz létre. Az új spórák milliói képződnek, amelyek tovább fertőzik szomszédokat, és rövid idő alatt a teljes gabonatermést elpusztíthatják.