Vándorló gyűrűsférgek.
Különösen eső után tűnhet fel, hogy milyen sok apró kis halmocska, túrás tarkítja a gyepet, főként a kövér, agyagos talajokon. Ősszel olyan mértékű lehet a földigiliszták aktivitása, hogy akár négyzetméterenként 50 kis halmocska is viríthat a lábunk alatt. A kupacok úgy alakulnak ki, hogy ilyenkor a giliszták feljönnek a mélyebb rétegekből a felszínhez közel, és az ürüléküket nem a szokásos módon a járatokban hagyják, hanem a felszínre tolják azt.
Még mindig nem egészen tisztázott kérdés, hogy a földigiliszták miért vándorolnak a földben a rétegek között. Gyakran olvashatjuk, hogy esetleg nem jutnak elegendő oxigénhez a nedves, pangóvizes talajban, és ezért jönnek fel a levegősebb, szellősebb felső rétegekbe. A kutatások azonban kimutatták, hogy a giliszták még az elárasztott ártéri területeken is hónapokig képesek életben maradni, sőt, még magas egyedszámú populációt is képezhetnek.
Megfigyelhetjük ezt a jelenséget akkor is, ha enyhe rezgést állítunk be a kertben. Sokan úgy vélik, hogy a giliszták feljövetele egyfajta természetes menekülési ösztön, amelyet a könnyű földrezgések váltanak ki, például a vakondok ásása vagy az esőcseppek koppanása. Egy kötött, zsíros, agyagos talaj jobban átadja ezeket a rezgéseket, mint egy levegős, homokos talaj, ezért előbbiben erőteljesebben megfigyelhető a jelenség.
A jó hír az, hogy ha sok földigiliszta ügyködik a talajban, az annak jele, hogy a föld egészséges, a sűrű gilisztapopuláció mutatja, hogy hasznos hulladék-feldolgozók számára jó életkörülményeket biztosít. Ebből a hobbikertészeknek is előnyük származik, mert a férgeknek fontos funkciójuk van: a vékony járataikkal fellazítják a talajt, a felszínen fekvő szerves hulladékot mélyebb rétegekbe húzzák és így értékes humusszal gazdagítják a talajt.
Akit mégis zavarnak ezek a kis kupacok, az jobban teszi, ha nem küzd és harcol a gilisztákkal, hanem inkább arról gondoskodik, hogy a gyep alatt is jól szellőző, átjárható maradjon a talaj. Szellőztethetünk például egy speciális villával – ez azonban nagyon fárasztó és időigényes művelet. Ehelyett inkább tavasszal kell lazítanunk a talajt, vagy felhordhatunk 2-3 cm vastag homokréteget is. Ez a vékony réteg nem károsítja a füvet, mivel az nagyon gyorsan keresztülnő rajta. Idővel a felső réteg átjárhatóbbá válik, gyorsabban kiszárad az eső után is, a giliszták a mélyebb rétegekbe vonulnak vissza, ott hagyják majd el kupacaikat.
Egyébként a féregcsomók súlyos esőzések után általában maguktól is eltűnnek, egyszerűen bemosódnak. Napos időben célszerű megvárni, míg kiszáradnak és utána a gereblye másik oldalával elegyengethetjük őket. Ez a halom össze is gyűjthető és szárítható akár, majd később természetes trágyaként használható, hiszen rengeteg tápanyagot tartalmaz.
Ha mindez nem történik meg elég gyorsan, akkor egyszerűen össze is gyűjthetjük a földigilisztákat az éjszaka folyamán és áthelyezhetjük őket máshova. A művelethez legjobb egy zseblámpát használni, amit piros fóliával ragasztunk le, mert ha fehér fénnyel keressük őket, a gyűrűsférgek azonnal megneszelik. Szedjük őket egy vödörbe, majd helyezzük át máshova, ahol nem zavarnak minket.