Gyümölcstermő fügekaktusz: a bátrak csemegéje

Gyümölcstermő fügekaktusz: a bátrak csemegéje

Gyönyörű a gyümölcse, szuper-diétás, de nem mindenkinek ajánljuk. Ajánlunk helyette hidegtűrőbb kaktuszokat.

Nevezik még medvetalp-kaktusznak is. Tudományos neve: Opuntia ficus-indica.
Díszértéke mellett viszonylag nagy gyümölcséért is érdemes ültetni, azonban csak -5 °C-fokig fagytűrő.

Fügekaktusz

Aki csak dísznövénynek szánja, az inkább válasszon a kisebb gyümölcsű, ám sokkal jobb fagytűrő Opuntiák közül, melyek hazánkban is biztosan áttelelnek. Ilyenek a következő kaktuszok:

O. basilaris – hódfarkú kaktusz,
O. phaeacantha – colorádói medvetalp,
O. humifusa – ördögnyelv kaktusz.

Fügekaktusz

A fügekaktusz bemutatása

Felfelé törekvő, szinte fa jellegű, akár 4-5 m magasra is megnőhet. Gyors növekedésű. Virágai sárgák, a teniszütő alakú ízek tetején nyílnak tavasszal.
Gyümölcse tojásdad, vagy körte alakú, 5-6 cm nagyságú, apró tüskékkel borított, sárga, piros, néha lila. Húsában értékes aminosavakat, élelmi rostokat, magnéziumot, vasat, B és C vitamint tartalmaz. Vércukorszint csökkentő, a fogyókúra hatékonyságát növeli. Azonban terhes nők, szoptató anyák ne fogyasszák. Egyéni érzékenység szerint hasmenést, puffadást, émelygést okozhat.

Az éréshez 70-150 nap szükséges, július és szeptember között várható, ehhez 18-25 °C fok hőmérséklet szükséges. Ajánlatos reggel szedni, vastag kesztyűben, vigyázva. Belsejében sárga, zöld vagy piros kocsonyás anyag van, melyben sok apró fekete mag van.

Talajra nem kényes, szinte minden talajon megél, de legjobb a vízáteresztő, meszes vagy homokos talaj. Tűri a savanyú kémhatást és bizonyos mértékig a sziket is. Az agyagos talajt azonban nem szereti. A szárazságot nagyon jól tűri, de éréskor, ha nagyon forró és száraz a nyár, 2-3 öntözés jól segíti a gyümölcsképződést.

Szaporítható a levélszerű részek dugványozásával és magvetéssel.

A fügekaktusz gondozása

Őszi szervestrágyázás, alakító metszés, levágva tőből a talajból előtörő sarjakat és középről a lazán állókat.

Kártevői: Esős időben a rozsda, a peronoszpóra melyek ellen réz tartalmú szerrel lehet védekezni. Mediterrán éghajlat alatt megtámadja a bíbortetű és a cseresznyelégy.