Végy egy cserepet, egy kis földet, homokot és egy zacskót. És persze egy szép, friss ananászgyümölcsöt, amelynek friss levelekből álló üstöke van. A többit most elmondjuk.
Saját ananászt!
Ki ne kacérkodna az ananásztermesztés gondolatával? A XIX. századi Magyarországon is kísérleteztek termesztésével, méghozzá az Esterházy család üvegházaiban volt valóságos trópusi ültetvény. Egy 1830-ból származó dokumentum szerint az éves termés 400 db ananász volt.
A termesztés igazából nem is olyan bonyolult, de azért lehetnek benne kihívások. Először is szükség van egy szép ananászra. Olyan gyümölcsöt válasszunk, amelynek levelei frissek, zöldek, masszívak, nem barna foltosak. A túl puha, penészes (ne szégyelljük a boltban a szaglászást se, hiszen mégiscsak a jövőbéli ananásztermesztő karrierünkről van szó :)), sérült példányok nem alkalmasak a feladatra.
Vágjunk bele
Első lépésként le kell vágni az ananász tetejét egy éles késsel.
A levágott tetőből egy ügyes mozdulattal csavarjuk ki a leveles részt. Ezt az ananászdarabot (üstököt) fogjuk majd elültetni.
Távolítsuk el az üstökről az alsó leveleket és a felesleges gyümölcshúst.
Innentől két módon folytathatjuk: víz vagy föld
1. Az üstököt egy pohár vízbe helyezzük úgy, hogy csak az alsó, barnás részt érje a víz. A vizet naponta cseréljük, illetve pótoljuk. Ha megjelennek a gyökérkezdemények (kb. 1 hónap múlva), akkor homokos földkeverékbe ültessük el.
2. Ha nem a vizes megoldást választjuk, akkor az ültetéshez nem kell rögtön hozzálátnunk. Tegyük a levágott darabot szellős helyre 1-2 napra, hogy kellően megszáradjon a vágott felület.
Fogjuk egy cserepet, és töltsük meg a földkeverék és a homok 50-50%-os keverékével.
Készítsünk egy kis fészket és óvatosan helyezzük a cserép közepébe az előzőleg előkészített ananászdarabot kb. 1-1,5 cm mélyen. Kevés vízzel locsoljuk meg a földet.
Húzzunk az egészre egy zacskót, majd helyezzük napfényes, meleg helyre. 1-2 naponta pár percre szellőztessük, hogy a túl magas páratartalomtól ne penészedjen be.
Az ananász 4-6 hét alatt meggyökeresedik és amikor ez megtörtént, akkor vegyük le a zacskót.
Gyökeresedés után máris van egy melegkedvelő szobanövényünk. Sok fényt, rendszeres, heti locsolást, havi tápanyag-utánpótlást igényel. Nyáron kitehetjük a szabadba, ezt intenzív növekedéssel hálálja meg. Egy év elteltével jutalmazzuk meg egy átültetéssel és egy nagyobb cseréppel.
De hol van a gyümölcs? Az alma a titok nyitja
Ha a növény elérte a félméteres magasságot és a másfél-kétéves kort, akkor megpróbálkozhatunk a termésérleléssel. Vegyünk egy almát, vágjuk félbe és helyezzük közvetlenül a növény mellé. Takarjuk be a cserepet ismét egy zacskóval és hagyjuk lefedve minimum 2 hétig. Ne zavarjon hogy az alma közben elkezdett rohadni. Akár azt is hagyhatjuk, hogy teljesen megrohadjon és csak akkor távolítjuk el a zacskót a növényről.
Az érő, rohadó alma etilén-gázt termel, amely az ananász termésérését serkenti. Ha mindent jól csináltunk és az anaásznövényünk is úgy akarja, akkor 60-70 nappal az almás kezelés után vörös virágkorona-kezdemény jelenik meg az ananásztő közepén. Éréskor a virágokból termés lesz, amelyek a fedőlevelekkel és a virág szárával összenőve húsos gyümölccsé alakulnak át. 8-10 hónap várakozás múltán akár Hawaii-on/Brazíliában/Fülöp-szigeteken/Costa Ricában is érezhetjük magunkat otthon, a termő ananásznövényünk közelében. Az ananász nem utóérő, a szürethez meg kell várni, hogy sárgás színű legyen és csodálatosan illatozzon.
Ne szegje a kedvünket, hogy a fentiek alapján minimum három év alatt tudunk ananászból ananászt előállítani (a braziloknak, akik a legtöbb ananászt termesztik, ez pik-pakk, két év alatt sikerül), a saját termesztésű ananász igazi varázslat!