Bemutatjuk a későn virágzó, akár ősszel is színező kerti dísznövényeket.
Kertünkben már javában nyílnak, pompáznak a szebbnél szebb virágok, zöldellnek a bokrok, cserjék. Vannak azért olyan virágok is, amelyek nyár végén is nagy figyelmet, gondoskodást igényelnek.
A már kiültetett dáliatövek szebben elbokrosodnak, és egyenletesebben virágoznak, ha a főhajtás csúcsát a második levélpár fölött visszavágjuk. A fejlettebb bimbók mellől szedjük le az oldalbimbókat, így elérhetjük, hogy nagyobb virág fejlődjön ki.
Hasonlóképpen gondozzuk a krizantémot is. Távolítsuk el az oldalbimbókat, hogy szép, nagy virágot fejlesszenek.
Az évelő növényeknél az elvirágzott részeket le kell vágni, hogy a magok fejlődésre több tápanyag maradhasson. Vannak olyan évelőnövények is. pl. szarkaláb, cickafark, lángvirág, amelyek a visszavágás után hamarosan újra virágoznak, vagyis kétszer-háromszor is viríthatnak egy nyáros.
A rózsatöveknél is akad tennivalónk. Ha még eddig nem távolítottuk el, most metsszük le a kúszó rózsák és a sok apró virágot csoportosan fejlesztő rózsatövek elvirágzott részeit, egy-két leveles szárrésszel együtt. A szabályos formára nevelt növényeket is most kell nyírni, igazítani.
Ha örökzöld növényeink kiöregednek, vagy egy részük kiszáradt, most alkalmas idő van a szaporításra. Dugványozással szaporítjuk, oly módon, hogy a 8-10 cm-es oldalhajtás-végeket közvetlenül a levél alatt vágjuk le, és ezeket dugványozzuk. A hajtás alsó harmadáról szedjük le a leveleket, és ültessük el cserépbe, mégpedig úgy, hogy az alsó rész föld, a fenti rész pedig homok legyen. Árnyékos helyen tartsuk, és szükség szerint öntözzük, amíg gyökeret hajt. Hasonlóképpen szaporíthatók az oldalhajtásokat fejlesztő szobanövények és a muskátlifélék is.
Néhány évelő növényt, - pl. díszpipacs, fátyolka, szívvirág – úgy szaporítunk, hogy a terebélyes töveket kiássuk, és annyi részre osztjuk, amennyire kézzel könnyen szétszedhetők. Ha voltak olyan szobanövényeink, amelyeket nyárra a szabadba, kertbe ültettünk, hogy erőteljesebben fejlődjenek, most ültessük vissza a cserépbe. A cserép a növény gyökérzetének megfelelő nagyságú legyen, ne méretezzük túl nagyra. Amíg az éjszakák melegek, addig kint maradhatnak, de ha kezd hűvösebbre fordulni az idő, vigyük vissza a szobába, ahol télen át tartjuk majd.
A nyárvége alkalmas időszak a szobanövények átültetésére is. Olyan növényeket ültessünk át, amelyek már virágzás után vannak, és amelyeknek gyökérzete már teljesen átszőtte a cserépben levő földet. Az átültetésnél fejtsük le a gyökérlabda legalsó és felső, rendszerint elmohosodott részét, s helyébe friss földet tegyünk. Az új cserép csak 2-3 cm-rel legyen nagyobb az előzőnél. Ha nagyobb cserépbe ültetjük át a növényt, megsavanyodhat a föld a sok öntözéstől, és a szobanövény pusztulását okozhatja.
Ha saját nevelésű palántánkból szeretnénk kora tavasszal virágos színfoltot, akkor hozzá kell fogni a kétnyári növények vetéséhez is. A gyűszűvirág, a harangláb, sárgaviola, kétnyári szegfű, árvácska, nefelejcs, százszorszép magvát vessük el gondosan előkészített kis ládákba. A kikelt növényeket 3-4 leveles korban ültessük egymástól 15x15 cm-re, majd egy hónap múlva, ha a palánták megerősödtek, kiültethetjük végleges helyükre.
Általában augusztus végén, szeptemberben nyírjuk utoljára a kerti gyepet is. Ha a gyep egy része kipusztult, augusztus végén utóvetéssel pótolhatjuk azt. Ásással, kapálással fellazítjuk a talajt, gereblyével gondosan elegyengetjük és négyzetméterenként 4-5 dk fűmagkeverékkel egyenletesen beszórjuk. Az elszórt magvakat sekélyen a földbe nyomkodjuk, és gyakran öntözzük meg.
Ha nyár végén gondosan előkészítjük a telelésre szoba és kerti növényeinket, már kora tavasszal meghálálják gondoskodásunkat azzal, hogy egyenletesen fejlődnek tovább, és már kora tavasszal gyönyörködhetünk a színes virágfoltokban.