A kék mézbogyó termése finom csemege, amelyet vétek lenne kihagynunk. De milyen is ez a különlegesen szép termésű növény?
Ezt a viszonylag újnak gondolt gyümölcsöt elődeink a hűvösebb éghajlatú vidékeken termesztették. Ázsiában és Kelet-Európában a gazdák évszázadokon át jól ismerték a gyümölcs termesztésének módját. A növény Oroszországban, Szibériában őshonos, és igen jelentős a hidegtűrő képessége, még a -55 °C-os hideget is képes átvészelni. Japánban szintén népszerű, ott hasukappu néven ismert. Tavasszal fordul termőre, egyes éghajlati viszonyok között az első gyümölcsök között szüretelhetjük le a termését.
Milyen a kék mézbogyó?
A friss, zamatos tavaszi gyümölcsökre egész télen át áhítozva várunk. Ez alól a kék mézbogyó sem lehet kivétel. Íze valahol a málna és az áfonya között van. Nyersen fogyasztva is kiváló, de felhasználhatjuk különböző sütemények, desszertek, illetve fagylaltok elkészítéséhez is. Az áfonyával való rokonságát nem tagadhatja le: hasonlóképpen gazdagon terem és csekély különleges gondoskodást igényel.
A kék mézbogyó (Lonicera caerulea) a loncfélék családjához tartozik, gyümölcse azonban ehető. A madarak és egyéb vadon élő állatok szintén kedvelik a bogyóit. A mérsékelt és hideg éghajlatú területeken mutatós bokrot fejleszt, amelynek magassága elérheti 1-1,5 métert. A hasukappu névváltozat a Japánban elterjedt fajtákat jelöli, míg az ehető lonc kifejezés a szibériai hibridekre utal.
A növény 2-3 cm-es, hosszúkás alakú, kék színű bogyókat hoz, amelynek ízét sokan első alkalommal nem tudják mihez hasonlítani. Van, akit az íze a málnára, áfonyára, kivire, cseresznyére vagy szőlőre emlékeztet, attól függően, ki a kóstoló. Az édes, lédús bogyók megújult népszerűségre tettek szert mind Európában, mind Észak-Amerikában.
A kék mézbogyó szaporítása
A növény könnyen kigyökeresedik szárdugványokról, és már 2-3 év elteltével gyümölcsöt is hoz. Dugványokról az anyanövényhez megszólalásig hasonló növényeket nevelhetünk. A dugványokat kigyökereztethetjük vízben vagy talajban is, ez utóbbi esetben lehetőleg föld nélkül ültetőkeveréket használjunk, amíg a dugvány erős gyökeret nem fejleszt. Ezt követően kiültethetjük egy jól előkészített ágyásba, ahol jó a talaj vízelvetése. A talaj lehet homokos, agyagos, a pH-értéke pedig szinte bármilyen. Érdemes azonban tudnunk, hogy a növény előnyben részesíti a mérsékelten nyirkos, 6,5 pH-értékű és szerves anyagokkal dúsított talajt.
A kék mézbogyó magról való szaporítása esetén azonban hosszabb ideig tart, amíg a fiatal növény termőre fordul, mintha szárdugványról történne a szaporítás.
A kék mézbogyó gondozása
Figyeljünk arra, hogy a növények között legyen 120-180 cm ültetőtávolság. Napos fekvésű helyre ültessük, és olyan mélyre vagy mélyebbre, mint amilyen mélyre eredetileg volt ültetve. Előzőleg az ültetés helyén a talajt javítsuk fel. Ügyeljünk rá, hogy az eredményes keresztbeporzás érdekében legyen a közelbe ültetve egy másik mézbogyó is.
Az első évben öntözzük a növényt rendszeresen, azonban két öntözés között hagyjuk, hogy a talaj felső rétege kiszáradjon. A növény töve körül leszórhatunk talajtakarót 5-10 cm vastagon. A talajtakaró lehet avar, fűnyesedék vagy más szerves talajtakaró. Ez nagyban meggátolja a konkurens gyomok előretörését is.
Tápanyagok-utánpótlásként tavasszal juttassunk ki komposztot vagy trágyát. Egy talajvizsgálat segíthet annak megállapításában, konkrétan milyen tápanyagokra van szüksége a növénynek.
A kártevők általában nem okoznak gondot, ugyanakkor a kék mézbogyó madaraktól való megóvása fontos részét képezi a növény tartásának, ha az érett gyümölcsök ízét szeretnénk mi magunk élvezni. A növény köré felállíthatunk madárhálót, hogy tollas barátaink ne férhessenek az ízletes bogyókhoz.
A kék mézbogyó további gondozása minimális, amelybe beletartozhat egy kis metszés, valamint öntözés.