Már a szamurájok is rágcsálták.
Holnaplevél: így hívják azt a növényt, amelyről talán még sosem hallottunk, azonban a legújabb osztrák tanulmányok szerint ideje lenne megjegyeznünk a nevét!
Ez az ősi japán növény fényes karriert futhat be a nyugati háztartásokban is, hiszen ahogy a neve is mutatja, benne van a jövő ígérete. A Graz-i Egyetem kutatói szerint a holnaplevél egyik kulcsfontoságú alkotója – a 4,4′-dimethoxychalcone, vagy DMC – az öregedés ellen ható mechanizmusért felelős. A kísérletek során ez az anyag képes volt egyes férgek és muslincák élettartamát 20%-kal megnövelni.
A kutatók feltételezik, hogy a DMC egyfajta sejtszintű „szemétgyűjtő”, a természetes folyamat mellett haladva segít a törött, sérült sejteket kicserélni. Ez a folyamat normál esetben a szervezetünkben működik, azonban a korral haladva a hatékonysága gyengül, a károsult, sérült sejtek össze tudnak gyűlni, megnyitva a kaput számos fertőzés, rendellenesség előtt. A kísérletekben azonban a DMC kordában tudta tartani a folyamatot.
Japánban a holnaplevelet már az ókor óta használják a gyógyászatban. A levelei inkább keserűek, mint finomak, már évszázadok óta úgy tartják, hogy a vérnyomást csökkenti, az anyatej mennyiségét növeli, sőt a fekélyeket is gyógyítja. A szamurájok is szívesen majszolták a holnaplevelet, a hosszú élet reményében.
A tényleges hatásosságát persze kísérletekkel kell alátámasztani. Ne feledjük, hogy az osztrák kutatók komoly módszerekkel vonták ki a DMC-t kellő mennyiségben – tehát egy holnaplevél teától nem várhatunk ehhez hasonló hatást. És persze a férgeken vagy muslincákon végzett tanulmányok még messze vannal a humán kísérletektől. A tervek szerint most egereken fogják tesztelni a növényi kivonat hatásosságát.
A növény a nemzetközi nevezéktanban Angelica keiskei koidzumi, japánul ashitaba, azaz holnaplevél néven ismert. Eredeti élőhelye Japánnak egy kis szigetén, a Hachijojima erdőiben található, Európában nem őshonos. Az angyalgyökérfélék nemzetségébe, az ernyősök családjába tartozó, kétszikű, évelő növény levelei nagyméretűek, szárnyasak, enyhén fűrészesek. Az egész növény haragoszöld színű.
Kínában már a Ming-dinasztia orvosai is felhívták a figyelmet a növényben rejlő hatóanyagok használatára a vér- és érrendszeri megbetegedések kezelése érdekében. Leveleit kiszárítva, majd porrá őrölve zöldteaként és fűszerként is használják egész Ázsiában.
Aki kedvet kap a holnaplevél termesztéséhez, jó, ha tudja, hogy inkább hűvösebb, nedvesebb körülmények között érzi jól magát, ezért nyáron szenved, de a hidegebb időben életre kél. Kb. 120 cm magasra nő, sűrűn elágazik és remek megújulóképességgel bír. Termesztését magról vetett palántázással kezdjük. A magot márciusban vetjük el tőzeggel bélelt vetőládába, kiültetni áprilisban lehet. Levéldugvánnyal is jól szaporítható.
Bevezető kép: Wendi Phan