A neves írónőt már gyermekkorában vonzották a mesébe illő, vadregényes kertek.
Agatha Christie imádta a természetet, a gyönyörű kerteket. Gyermekként Angliában, a tengerparti Torquay városában, az Ashfield-házban nőtt fel, ahol szívesen csatangolt a közeli erdei ösvényeken és időzött a hatalmas bükkfák árnyékában.
Később, miután a 20. század egyik legismertebb bestseller regényírója lett, megengedhette magának, hogy a közeli Greenway-ben vásároljon birtokot. Itt rengeteget munkálkodott azon, hogy a több mint 30 hektáros, történelmi múltú területen mintakertet hozzon létre, illetve saját növényárudát is üzemeltetett. Nem csupán könyvei voltak rendkívül sikeresek szerte a világon: növényeivel virágkiállításokon is számos alkalommal aratott elsöprő sikert.
Az évente megrendezésre kerülő nemzetközi Agatha Christie Fesztivál mindig látogatók ezreit vonzza Torquay-ba és Greenway-be. És bár a rajongók többségét az írónő detektívregényei hozzák lázba, a vidék igazi vonzerejét az itt fellelhető növények jelentik.
Színes múlt
Greenway kertjeit öt évszázadon keresztül nagy gonddal művelték és tartották karban a terület eredeti tulajdonosai, egy jól ismert arisztokrata család tagjai. Devon enyhe tengerparti klímájának köszönhetően a területet sokszor csak "angol riviéraként" emlegették. A kedvező időjárási körülmények lehetővé tették, hogy a helyiek kertjeikben melegkedvelő, trópusi növényekkel kísérletezzenek. Ez a jellegzetesség a mai napig hozzájárul az itteni kertek egyedülálló, éteri hangulatához. A terület 1938-ban került Agatha Christie és férje, Max Mallowan tulajdonába.
Mallowan elismert archeológus volt, aki részletes nyilvántartást vezetett minden egyes megvásárolt fáról, cserjéről és virágról. Különösen kedvelte a mai napig a ház közelében álló magnóliafát. Az Angol Királyi Kertészeti Társaság a kert egzotikus növényei közül a ritkaságszámba menő mimózákra, mirtuszfélékre, mahóniára, illetve a csökkenő állománya miatt veszélyeztetett puyára hívja fel a figyelmet. A birtokon kivételes gyűjtemény található továbbá kaméliából, amelynek több mint 200 különböző fajtáját csodálhatják meg az idelátogatók. Mindenképpen említést érdemel továbbá a több mint 50 különböző eukaliptuszfaj, valamint az óriás rododendronok, amelyeket George Forrest híres növényvadász még a 19. században Kínából hozott be.
A birtok számos, egymástól eltérően kialakított kertből áll: található rajta magas falakkal határolt díszkert, szőlőskert, konyha- és fűszerkert, egy, a közelmúltban felújított páfránykert, közepén impozáns szökőkúttal, valamint egy gyönyörű virágágyásokkal szegélyezett, úgy nevezett "felső kert". Itt falakra felfutó, későn virágzó klemátisz, továbbá az agávéformák rendjébe tartozó beschorneria is található. Ez utóbbi pozsgás növény virágzáskor igen megkapó látványt nyújt: élénk színű virágai mintegy 180 cm magas virágszálakon nyílnak.
Halálos növények
Az írónő számára a birtokán található festői kertek és a varázslatos környezet inspirációként, ihletül szolgált írásaihoz. Számos karakter, helyszín, illetve cselekményszál árulkodik arról, milyen nagy örömét lelte Agatha Christie a növényekkel való foglalatosságban és a kertészkedésben.
Az írónő több regényében bukkannak fel olyan növényi méreganyagok, amelyek botanikai és kertészeti ismereteiről árulkodnak. A cselekmény fontos részét képező halálos szerek ötletét kétségkívül a Greenway-ben termő növények adták. De hogy melyek ezek?
Agatha Christie legismertebb regényei közül kettőnek (Öt kismalac, Gloriett a hullának) vitathatatlanul (a megváltoztatott nevű) Greenway a helyszíne; a cselekmény sok jelenete a birtok kertjeiben játszódik. Az Öt kismalacban feltűnő gyilkos erejű növény a helyben is megtalálható foltos bürök, míg a Gyöngyöző cián című klasszikus krimiben az a cián bizonyul végzetesnek, amely többek között az őszibarack és a sárgabarack magjában is megtalálható. Nem véletlen, hogy az írónő tudott erről, hiszen a birtokán, a fedett Peach House-ban termesztette ezeket a népszerű csonthéjasokat. A maga nemében egyedülálló növényház nemrég teljes felújításon ment keresztül.
Egyik regényében megjelenik továbbá a digitoxin, amely a birtok kertjeiben gyakori, erősen mérgező gyűszűvirág leveleiből nyerhető ki, és amelyet az orvoslásban szívelégtelenség kezelésére használnak. A hatásos és a mérgező dózis között azonban igen csekély a különbség, így helytelenül alkalmazva szívmegállást okozhat.
A teljesség kedvéért meg kell említenünk ugyanakkor, hogy az írónő veszélyes mérgekkel kapcsolatos beható ismereteinek forrása nem csupán a kertészkedés volt. Fiatal éveiben, az első világháború alatt gyógyszertári asszisztensként dolgozott Torquay városi kórházában. A második világháború idején pedig a londoni University College Hospital-ban volt gyógyszerkimérő. Ennek köszönhetően tökéletesen tisztában volt vele, hogy mely növények milyen dózisban lehetnek halálosak.
Az 1976-ban elhunyt írónő Greenway-i házát és a birtok kertjeit 2009-ben újra megnyitották a nagyközönség előtt. Az épületet részben felújították és műemléki védettséget is kapott.