Saját büfé.
A mókusoknak még a hideg évszakban is eleget kell enniük. Ellentétben a sünökkel vagy a mormotákkal, ők ugyanis nem alszanak valódi téli álmot. Éppen ezért ősszel különféle készleteket halmoznak fel dióból, bükkmakkból, más termésekből, ezeket elássák a földben vagy egy fa üregeibe, az ágvillák közé, a kéreg repedéseibe rejtik.
Különösen a kemény teleken, amikor a talaj hosszú ideig fagyott, vagy a hótakaró vastag, hasznos lehet a mókusok számára etetőállomást létesíteni a kertben Ehhez kaphatóak speciális mókusetetők, amelyek kényelmes terasszal is rendelkeznek. Fontos, hogy az etetőt ne a föld közelébe, hanem kb. 2 méteres magasságban állítsuk fel, pl. egy fa törzsén, ahonnan a rágcsálóknak jó rálátásuk van a környezetre és így ragadozóknak kevésbé könnyű a dolguk.
Lényeges továbbá, hogy a mókusokat a számukra megfelelő táplálékkal kínáljuk. A sótlan mogyoró vagy dió héjában, vagy úgy törve, hogy a fiatal állatok is ki tudják bontani, a szelídgesztenye, a héjas napraforgómag, a tökmag, a szőlő és a darabokra vágott alma, répa, uborka is kedvelt csemege. A mandula, a földimogyoró és a kukorica nem megfelelő számukra.
Csupán 3-4 naponta etessük a mókusokat és utána tartsunk hosszabb szüneteket is, hogy az állatok ne támaszkodjanak túlságosan az önkiszolgáló büfére. Fontos, hogy az etetőt rendszeresen takarítsuk, hogy ne terjesszünk betegségeket.
A vörösbundások között éles harc zajlik a táplálékért, ami durvább összetűzésekhez vezethet. Ha tudjuk, hogy több mókus is lakik a kertünk közelében, mindegyiknek külön etetőt érdemes felállítani a veszekedések elkerülése érdekében. Figyeljünk arra is, hogy ne a madarak etetőjét dézsmálják.
A téli hónapok alatt a mókusok csak rövid időre hagyják el a fészküket, amit levelekből és ágakból építenek. Amikor viharos, havas az időjárás, nem sok idő marad az élelemkeresésre, épp csak kiszaladnak a legközelebbi táplálékraktárhoz és vissza, a nap többi részét pedig alvással töltik.