Az apró fácska pirosan fakadó levelei gyorsan kizöldülnek tavasszal, majd újból vörösre színeződnek ősszel.
A tatár juhart (Acer tataricum) szavazással választották az év fájává, ami számomra meglepő eredmény, mert nem egy látványos, és nem is egy közismert. De talán éppen ez is a célja a ma már szinte az egész világon működő civil növényválasztó mozgalomnak, hogy a szerényebb növényeket is megismerje és megszeresse a nagyközönség.
A tatár juhar kisméretű, a tíz méter magasságot csak nagyon ritkán meghaladó fácska, többnyire csak bokor termetű cserje. Régebbi magyar neve a feketegyűrű juhar, ami a girbegurba törzs és az idősebb ágak sötéten feketéllő színére utal. A juhar szavunk a szláv jávor szóból származik, a tatár név a fa keleti, ázsiai elterjedtségére utal.
A tatár juhar gyakran pirosasan fakad, de aztán gyorsan kizöldülnek a hosszúkás tojásdad levelei. A fiatal hajtások, a magoncok és a sarjak levelei sokszor kissé karéjosak, és ezeken is gyakori a piros szín. A bimbók felálló bugában, lombfakadás után jelennek meg, a fehéres virágok felemásak, azaz vannak hímnős és egynemű virágok is. Illatosak, rovarcsalogatók. A termés ’helikopterként’ jól repülő ikerlependék, majdnem párhuzamos, éredéskor piros szárnyakkal. A fa őszi lombszíneződése megmutatja a vörös számos árnyalatát, de arra még visszatérünk.
Pirosas lombfakadás
Pirosas és karéjos levelek a magoncon vagy sarjon
Bimbós hajtás
Virágok
Termések