Istenkegyelme.
A csikorgófű vagy csikorka (Gratiola officinalis) az útifűfélék családjába tartozik. Beszédes népi nevei: kegyelemfű, istenharagja, istenkegyelme.
Európa egyes országaiban veszélyeztetett, csökkenő állományú növény. A csikorgófű megbolygatott területek, sással-náddal borított részek, árterek, nedves rétek, nyílt területek, mocsárrétek, kavicsos tópartok, időszakosan kiszáradó tavacskák, árkok növénye.
A sárgásfehér vagy piros virággal díszítő évelő hemikriptofita, áttelelő szervei, rügyei a talaj felszínén fekszenek, vegetatív úton, gyökerekkel szaporodik. A növények generatív terjedése, a csírázás és a megtelepedés valószínűleg csak csupasz talajon lehetséges. A faj túlélése vélhetően olyan környezeti feltételektől függ, amelyek megakadályozzák a magasabbra növő növények dominanciáját.
Népi nevei valószínűleg arra utalnak, hogy a középkori értelmezés szerint a csikorgófű a rossz szellem, rontás, kárhozat jelképe, mert termőhelyét a gonosz szelleme lakóhelyének tartották. Az istenkegyelme, kegyelemfű elnevezés a gyógyhatására utalhat, ugyanis előszeretettel alkalmazták vese-, hólyag, ízületi panaszok esetén. Ugyanakkor erősen mérgező hatású is lehet, ezért háziszerként, teakészítésre nem alkalmas.
A virágok beporzását rovarok végzik, a magokat a szél terjeszti. A melegkedvelő növény jól tolerálja a sós, szikes talajokat is, a váltakozó nedvesség indikátora. Nedves, időnként elárasztott, közepesen tápanyaggazdag, agyag-, tőzeg- vagy humuszos talajokban érzi jól magát.
Az egész nyáron át virágzó, gyorsan terjedő növényt mocsaras területekre, tópartra ültethetjük. Ültetőkosárba ültessük! Gyors terjedése miatt partvédő növénynek is alkalmas. Napos vagy félárnyékos helyet igényel. A 20-40 cm-re megnövő növény ajánlott vízmélysége 0-10 cm.
Bevezető kép: NC Wetlands