Az átható, buja illat és a sárga vagy fehér virág kombinációja misztikus vonzerőt kölcsönöz a jázminoknak. Szobanövényként, a teraszon nevelve és a kertbe ültetve is nevelhetők, a vesszeik télen vázában virágoztathatók.
Az ókortól napjainkig
Az átható, buja illat és a fehér virág kombinációja misztikus vonzerőt kölcsönöz. Ókori egyiptomi és indiai festményeken jól felismerhető a virág. A rómaiak és a görögök kenőcsöt készítettek belőle. A római Lucius Plotiust, a triumvirátus egyik tagját, politikai ellenségei elől való rejtőzködése során az általa túlságosan is kedvelt jázminillat árulta el.
A Jasminum fajok legnagyobb számban az indiai és délkelet-ázsiai régióban találhatók, Indiában megközelítőleg 40, Dél-Amerikában pedig egyetlen őshonos fajjal. Három fajt, a Jasminum auriculatum-ot, a Jasminum grandiflorum-ot és a Jasminum sambac-ot illóolajuk miatt kereskedelmi termesztésbe vontak.
A kertekben számos jázminfajt termesztenek. A fajtáknak sokféle változata létezik, melyeket lényegében az elsőként szelektált vonalak alapján neveztek el, így őrizve meg megkülönböztetésül nemesítőjük nevét. Az ilyen szelekció viszonylag egyszerű, mivel jelentős számú változat létezik a fajokon belül, tekintettel a típusra, a növekedés ütemére, a virág méretére, színére és illatára.
A nagy létszámú és olcsó munkaerő nélkülözhetetlen a jázminvirágok betakarításához; ez az egyik fő magyarázata annak, hogy Egyiptom a világpiac jelentős esszencia-szállítójává vált.
Európai, főleg francia vállalatok vegyesvállalatokat hoztak létre, hogy helyben állítsák elő az olajat, kutatóik pedig nagyobb hozamú fajtákat és szokatlan illatú virágokat nemesítenek.
A jázminfajokat megemlítették az ókori indiai irodalomban, de a toszkán jázminként ismert Jasminum sambac egyik változatát kétség kívül a toszkán herceg vitte be Indiába 1691 körül.
A jázminpalánták perzsa-öbölbeli és vörös-tengeri kikötőkbe történő szállításával, valamint onnan a jázminkészítményeknek Európába vitele igen régi hagyomány.
A kereskedelem iránya nemrégiben megfordult azáltal, hogy az európai technológia áramlik be Indiába, így fejlesztve a helyi mezőgazdasági és feldolgozási eljárásokat. Feljegyzések szerint egy coimbatore-i francia vegyesvállalat 1995-ben 500 000 kg virágot dolgozott fel. Szakembereik olyan fajtákat nemesítettek, amelyek virágaiból nyert olaj a tubarózsa (Polianthes tuberosa L.) és a narancsvirág illatára emlékeztet.
A "Selyem úton" a jázmin Kínát is elérte. A virágaival ízesített tea - a mo-li-hua-cha - fogyasztása valószínűleg innen ered. Manapság az ilyen teákban a J. paniculatum virágait használják fel, jóllehet Kínában nemrégiben egy őshonos jázminfajt írtak le. A Kínából származó jázminkivonat exportjában megfigyelhető nagymértékű folyamatos csökkenés figyelemre méltó, mivel Kína egyike a kevés, olcsó bérű munkaerőforrással rendelkező országoknak, ami fontos szempont a jázmin betakarításában. Ennek egyik oka a hazai kereslet növekedése, tekintve, hogy az emelkedő szabadon elkölthető jövedelmek piacot teremtettek a jobb minőségű kozmetikumoknak.
Gyógyhatás
A jázminolajat vagy esszenciát gyógyhatásai miatt is hosszú ideje becsben tartják; széles körben úgy vélik, hogy serkentőleg hat a reproduktív szervekre, nemcsak afrodiziákumként, hanem általános izomgörcsoldóként, például gyermekszülésnél. Culpeper az Angol fizikusban (1652) a következő hatásokat tulajdonította a jázminolajnak: "Felmelegíti az anyaméhet és megkönnyíti a szülést, hasznos köhögésre és nehéz légzésre stb. Az olaj ugyancsak jó duzzadt és törött végtagokra, elősegíti az idegek és az inak felmelegedését és ellazulását. Megszünteti az anyaméh betegségeit és hasgörcsökre is jó." A jázmingyökérzet, különösen a J. sambac gyökérzete gyakori ázsiai, kelet-ázsiai növényi gyógyszer, Kínában különösen a fejfájás, a reuma, és az izületek fájdalmának enyhítésére használják.
Helye a kertben
A Jasminum fajok lombhullató vagy örökzöld cserjék, vagy kúszó-növények, keresztben átellenes vagy váltakozó levélállású, összetett levélkékkel, esetenként egyszerűen csak egy levélke figyelhető meg. A hajtásvégi vagy a hónalji bogvirágzatban lévő virágok fehérek, rózsaszínűek vagy sárgák, ritkán magányosak, a csészén leggyakrabban 4-9 különböző hosszúságú karéj található, a párta tányéralakú, vékony pártacsővel és 4-6 cimpával. Néhány fajnak nagyon illatos virágai vannak, ez a jázminparfüm legfontosabb természetes forrása.
A jázminok trópusi vagy szubtrópusi növények, Kelet-és Nyugat-Ázsiában, Afrikában és Ausztráliában őshonosak, a nappalhosszúságra alapvetően közömbösek. A meleg, napfényes körülmények elősegítik a növekedést és a virágzást, elegendő talaj-nedvességgel pedig a jázmin túlzott stressz nélkül elviseli a rövid ideig tartó, magas hőmérsékletű időszakokat is. A növekedést és a virágzást hátráltatja az árnyékoltság, az alacsony nappali hőmérséklet és a hideg, nyirkos körülmények. Azokon a területeken, ahol kemény fagyok jelentkeznek, a visszavágott növényeket télen védeni kell.