Jellegzetes illatát többen ismerik, mint a somkóró növényt

Kiváló méhlegelő a sárgán és fehéren virágzó két somkóró, amelyek hagyományos takarmánynövények veszélyes mellékhatásokkal.

A somkóró (Melilotus) a pillangósvirágúak családjába tartozó növénynemzetség, egy-, két- és többéves, lágyszárú fajokkal. Apró hüvelyterméseiben csak egy-két mag fejlődik. Az Eurázsiából származó növények ma már az egész világon elterjedtek. Természetes élőhelyeik mellett korábban takarmányként is sok helyen termesztették a somkórót. Mára az Újvilágban inkább megfékezendő özönnövény vált belőle. A “Melilotus” tudományos nemzetségnév mézes kerepet jelent, amelyből a méz a nektárban gazdag virágokra utal, a kerep a pillangós virágok egyik régies neve. A magyar somkóró névre nem találtam szakirodalmi magyarázatot, így marad a sajátom; a somfákhoz és bokrokhoz hasonlóan messzire sárgállik virágzáskor, és gyakran nagytermetű ugyan, de csak kóró, azaz lágyszárú növény.

Megkötik a nitrogént, azaz levegővel táplálkoznak

Ez a dús, sárga virágzás leginkább az orvosi somkóró (Melilotus officinalis) jellemzője, amelyet régen számos bajra ajánlottak. A fehér somkóró (M. albus) nagyon hasonló, de fehér virágú növény. Közös jellemzőjük, hogy jól tűrik a szárazságot és a meszes talajokat, homokon és köves törmeléken is megélnek. Hatalmas, mélyre hatoló gyökérzetük van, a pillangósoknál általános nitrogénkötéssel. Ezért lettek hajdanában a legsoványabb földek takarmánynövényei, hiszen nagy termetük miatt rossz körülmények között is sok kaszálható szénát adtak.

Méreggel védekezik a legelés ellen, de ez ellen van megoldás

A somkóró a magas kumarintartalma miatt zölden és önmagában nem legeltethető, de az egészséges szénája és szilázsa már ártalmatlan. A kumarin a növényvilágban gyakori méreg, a növényevő állatok elriasztására termelődik, önvédelemként. Az emberek számára a kumarin kellemes illatanyag, parfümökhöz és italok fűszerezésére is használjuk. A ma már szintetikusan előállított hatóanyag fontos véralvadásgátló gyógyszerek összetevője, valamint nagyobb adagokban patkányméreg. Sajnos a somkórók esős időben megpenészedő szénája, és az elhibázottan silózott szenázs még takarmányként is mérgező; feltételezésem szerint ennek a kockázata miatt szorult ki a somkóró a termesztésből. Az állatai egészségét egy gazda sem akarja kockára tenni. Így a somkóró megmaradt kiváló méhlegelőnek, talajjavító, beszántandó zöldtrágyanövénynek.

A hazai flórában az Új Magyar Füvészkönyv még két sárga virágú somkórót tárgyal, ezek a növényhatározó szerint nádasok, nedves rétek és szikesek növényei.

Orvosi somkóró virágzatai