Méhlegelő és gyógynövény.
A kínai barátcserje (Vitex negundo) impozáns cserje, amely a kiskertben a mutatós virágaival hívja fel magára a figyelmet. A Kelet-Afrikában és Délkelet-Ázsiában őshonos, lombhullató növényt Európában évszázadok óta díszfaként ültetik. Eredeti élőhelyén főként folyók partján, ritkás erdőkben, réteken él.
Őshazájában a népi gyógyászatban alkalmazzák, levelének főzetét fekélyek borogatására és belsőleg puffadás, fej- és fogfájás, köhögés ellen, gyökerét ekcéma és más bőrbajok, májpanaszok, lépnagyobbodás, reuma, köszvény, hátfájás ellen, magjait féregirtásra használják. Egyiptomban és az ókori Görögországban a tisztaság szimbólumaként a gonosz elűzésére alkalmazták.
Ha megfelelő helyre ültetjük, akkor különösebb törődés nélkül nálunk is nevelhető. Napos, félárnyékos helyre kerüljön, jó vízelvezető képességű, humuszos talajba. Tűri a szárazságot, télálló, de kemény fagyoknál érdemes takarni. Figyeljünk arra, hogy szélvédett helyre tegyük, legjobb egy fal, házfal mellé ültetni.
Homokos vagy köves talajba is kerülhet, ideális az enyhén lúgos közeg, pangó víz nélkül. Ültetéskor, majd később tavasszal és nyár elején érdemes komposzttal gazdagítani a talaját. A túl sok tápanyag azonban arra serkenti, hogy zöldelljen, de alig hoz virágokat és a hajtások is zsengék maradnak, nem télállóak. Tavasszal metsszük meg az ágakat, erőteljesen kb. 20 cm-re visszavágva, így erősebb, kompaktabb növényt nevelhetünk.
Nem kell a növényt rendszeresen öntöznünk, de a szemünket mindig tartsuk rajta. Sekélyen gyökerezik, ezért előfordulhat, hogy nagyon száraz nyarakon nem jut elég nedvességhez.
Cserépben, dézsában is nevelhetjük. Ilyenkor a kisebb közeg miatt rendszeresen öntözni, 4 naponta tápozni kell és fagymentes helyen, a házban teleltetni.
A kínai barátcserje 3-5 méter magas bokor vagy alacsony fa. Levelei tenyeresen összetettek, megdörzsölve aromás illatúak. Virágait a nyár második felében, júliustól szeptemberig hozza, kiváló méhlegelő. A kékes-lilás ajakos virágok hajtásvégi felálló, laza bugában nőnek. Lédús, 4 mm átmérőjű csonthéjas gyümölcse éretten fekete színű. A terméseket októberben szüretelhetjük, a konyhában felhasználhatjuk.
Dugványokkal és magról szaporítható. A dugványokat nyáron vágjuk a félig fásodott hajtásokról, és virágföldben gyökereztessük. Következő tavasszal már kikerülhetnek a szabadföldbe.