Őszi színpompa.
Ősszel sok lakásban száll a süteményillat: ilyenkor készülnek a kuglófok, almás-fahéjas sütik, kalácsok, kelt tészták. Ha viszont az utcát, a parkokat járva érezzük az illatot, elképzelhető, hogy egy különleges fa van a közelben.
A Délkelet-Ázsiában őshonos kacurafa (Cercidiphyllum japonicum) levelei ugyanis röviddel a lehullás előtt és utána is kellemes sütiillatot árasztanak Az ősszel sárgára, pirosra színeződő levelek illatát sokan az égetett cukoréhoz hasonlítják.
Leginkább parkokban találkozhatunk a növénnyel, de kertbe is ültethetjük. Gyorsan nő, akár a 30 méteres magasságot is eléri az eredeti élőhelyén, nálunk inkább csak a 15 métert.
Kedveli a nedves, friss helyeket. Aszályos időszakban csak lassan nő és a meszes talajt sem szereti. Ha ilyen körülmények közt él, akkor az őszi lombszíneződése és illata sem érvényesül.
A fa új hajtásai pirosasbarnák, a fiatal levelek, amelyek áprilisban hajtanak ki, először bronzosra, szinte színeződnek, később zöldre váltanak. Elegendő nedvesség mellett, enyhén savanyú talajban gyönyörű őszi levélszíneződéssel díszítenek, ilyenkor a levelek sárgán, narancson, vörösen izzanak.
A fiatal fák még karcsúak, de idősödve egyre kúposabbak, majd kerek formát öltenek.