Júniustól egészen télig virágzik és érik a dísznövényként, sövényként ültetett növény, amelynek gusztusos, mérgező bogyói sokakat megtévesztenek.
Termését külföldön borok színezésére használják, nálunk inkább dísznövényként vagy a városi kertekben gyomként ismert. Az alkörmös (Phytolacca americana) évelő, tűri a tűző napot, és még számtalan előnyös tulajdonsággal rendelkezik.
Alkörmös: méreg vagy haszonnövény?
Az alkörmösök családja különleges, mivel a fáktól kezdve a cserjéken át a fűfélékig igen sokféle formájú növényfaj tartozik. Főleg a trópusi és szubtrópusi tájakon terjedt el, őshazája Amerika trópusi vidéke és Afrika, de hazánkban is, a mérsékelt éghajlaton is találkozunk vele.
Évelő növény, főgyökere már az első évben erősen megvastagodik, és igen vaskos, akár 8-10 cm-es répagyökeret is fejleszt. Egy erős növény akár a gyermek karvastagságot elérő hajtásokat is hoz! Az alkörmös akár 3-3.5 méteres magasságot is elérheti. Nagyon dús, buja növekedésű, szinte minden levélhónaljból rövid oldalhajtások fejlődnek ki. Júniustól októberig folyamatosan virágzik, termése bogyótermés, mely kezdetben fénylő zöld, majd fénylő lilás-feketére érik.
Fénykedvelő, de félárnyékban is nevelhető, bár félárnyékban sokkal kevesebb termést érlel. A tűző napot jól tűri, a száraz és napfényes területen is jól fejlődik. A csapadékszegény időszakot is jól elviseli. Közepesen tápanyagigényes, sovány talajon viszont gyengén fejlődik, fürtvirágzatai is rövidre nőnek. A hagyományos termesztés alapján a legmegfelelőbb vidék számára a szőlőtermő területekkel esik egybe.
Mivel évelő, ezért az első évben igényli a legtöbb figyelmet, ha termeszteni akarjuk, de az igazat megvallva a kivadult alkörmös gyakorlatilag mindenhol megmarad, ahol tápanyagban dús, jó vízáteresztő talajt fog. Őszi mélyszántást, alapos talajlazítást igényel starter trágyázással, és tavasszal is vetés előtt gereblyézzük át a területet, és ne tapossuk le, mert akkor rontjuk a kelést. Élő sövényként is alkalmazhatjuk kerítés mellé. Kapálással a gyomosodás megakadályozható. Öntözni kifejezetten a fiatal növényeket kell, de hetente 3-4 alkalomnál többször nem érdemes még a kánikulában sem.
A nyár folyamán megvastagodik a gyökérnyak és egyre szárazságtűrőbbé válik az alkörmös. Június-júliustól kezdve folyamatosan virágzik a tél beálltáig. Az első bogyók szeptemberben érnek be. Mivel a beérése egybeesik a szőlő szüreti időszakával, ezért adja magát a színező hatásának kihasználása is. Színezésre főleg a Földközi-tenger vidékén, és Nyugat-Ázsiában használják, Olaszországban kerítés helyett ültetik.
A friss gyökér és a bogyó hashajtó és hánytató hatású, ezért semmiképpen nem ültessük olyan helyre, ahol kisgyermekek előfordulnak! A növény minden része erősen mérgező: fitolakka-toxint, szaponin-glikozidot és fitolakkasavat tartalmaz. Bogyóinak nagy a betocián festékanyag-tartalma.
Élelmiszeripari felhasználása mára már tilos. Magyarországon ritkán fordul elő, kertekből kivadulva találkozhatunk vele főleg. Itthon dísznövényként alkalmazzák elsősorban, falusi kertekben látható leginkább.