Van a sünben valami különösen szerethető. Talán az, hogy egyszerre tűnik morgós öregúrnak, félénk kerti vendégnek és egy rosszul összecsomagolt tüskés zoknigombócnak. Az ember meglátja este a kertben, és azonnal úgy érzi, hogy ezt a kis jószágot valahogy védeni kellene. Csakhogy a sünök számára a modern világ nem túl barátságos hely. És ebben sajnos az utak is vastagon benne vannak.
A kutatók most egy meglepő ötlettel álltak elő: elképzelhető, hogy a jövőben az autók ultrahangos riasztóval segíthetnének elkerülni a sünök elütését. Igen, első hallásra ez úgy hangzik, mintha valaki a sünbarát kertészkedést összeeresztette volna egy sci-fi-filmmel. De a háttérben nagyon is komoly kutatás áll.
A sün nemcsak aranyos, hanem bajban is van
Az európai sün állománya sok helyen csökken, és ennek egyik fontos oka a közúti gázolás. Egyes helyi populációkban a kutatók szerint évente akár minden harmadik sün is az utakon pusztulhat el. Ez elképesztően nagy szám, főleg ha belegondolunk, hogy nem valami ritkán látott, egzotikus fajról beszélünk, hanem egy olyan állatról, amelyhez rengeteg embernek személyes, gyerekkori vagy kerti emléke fűződik.
A sün ráadásul nem az a típus, amely pánikszerű sprinttel mindig megoldja a helyzetet. Veszély esetén gyakran megáll, összehúzza magát, gömbbé formálódik, és bízik abban, hogy a tüskék majd elintézik a többit. Ez a rókával vagy borzzal szemben még csak-csak lehet értelmes stratégia, de egy autó ellen sajnos nagyjából annyit ér, mint esernyővel nekimenni egy betonkeverőnek.
A nagy felismerés: a sün sokkal többet hall, mint hittük
A friss kutatás egyik legérdekesebb eredménye, hogy az európai sün képes az ultrahang tartományába eső hangokat is érzékelni. Az ultrahang olyan magas frekvenciájú hang, amelyet mi, emberek már nem hallunk. A sün viszont igen, méghozzá meglepően széles tartományban.
A kutatók húsz, dániai vadvédő központokból származó, rehabilitált sün hallását vizsgálták. Rövid hangjeleket játszottak le nekik, miközben az agytörzsi hallóválaszokat mérték. A mérések alapján a sünök 4 és 85 kilohertz közötti hangokra reagáltak, a legnagyobb érzékenységük pedig valahol 40 kilohertz körül volt. Ez azért izgalmas, mert az emberi hallás felső határa nagyjából 20 kilohertz környékén van. Magyarán: a sün olyan hangokat is hall, amelyek számunkra teljes csendnek tűnnek. És itt kapcsol be a kutatói fantázia.
Jöhetnek a sünriasztó autók?
A gondolat lényege egyszerű: ha a sün hallja az ultrahangot, akkor talán olyan riasztóhangokat lehetne használni, amelyek időben távol tartják az úttesttől. Nem dudálással, nem villogással, nem valami hangos, idegesítő zajjal, hanem olyan frekvenciával, amelyet mi nem is érzékelünk, a sün viszont igen. Ez különösen vonzó ötlet azért, mert elvileg nemcsak autókban lehetne alkalmazni. A kutatók szerint szóba jöhetne kerti szegélynyírókon, fűkaszákon, sőt robotfűnyírókon is. És ez már a hobbikertészeknek is nagyon ismerős terep. Hiszen aki látott már sünbarát kertet, az tudja, hogy a sün nemcsak éjjeli vendég, hanem gyakran bokrok alatt, magasabb növényzetben, farakás közelében vagy épp a kert félreeső részein mozog. Vagyis pont ott, ahol egy gép könnyen veszélyt jelenthet rá.
Mielőtt mindenkire rátörne a barkácsolási láz: ez még nem kész csodafegyver
Itt fontos egy nagy levegőt venni. A kutatás nem azt bizonyította, hogy már létezik tökéletes sünriasztó rendszer. Azt mutatta meg, hogy a sün hallja az ultrahangot, és ez megnyithatja az utat egy célzott, fajspecifikus riasztási módszer előtt. De ettől még rengeteg kérdés nyitott.
Például: pontosan milyen hang riasztja el a sünt? Elriasztja-e egyáltalán, vagy csak megáll tőle, mint amikor az ember hall egy gyanús neszt a kamrából? Mennyire gyorsan szokna hozzá a hanghoz? Visszamenne-e ugyanoda, amint a hang elhallgat? És ami talán a legfontosabb: biztosan nem okozna-e neki stresszt vagy más nem kívánt hatást?
A kutatók maguk is hangsúlyozzák, hogy most jönne a neheze: olyan hangmintákat kellene találni, amelyek valóban hatékonyak, de közben nem ártanak az állatnak. Vagyis ez még nem az a pont, amikor az ember felszerel valami ismeretlen kütyüt a fűkaszára, aztán elégedetten hátradől, hogy ma megmentette a süncivilizációt.
És mi van a kutyával, macskával, szomszéddal?
A kutatás egyik érdekes ígérete, hogy a sünök olyan magas frekvenciákat is hallanak, amelyek már a kutyák és macskák számára sem feltétlenül ugyanúgy érzékelhetők. Ez azért fontos, mert ha egyszer tényleg készülne ilyen riasztó, akkor jó lenne, ha nem az lenne a mellékhatása, hogy a környék összes kutyája hirtelen úgy nézzen, mintha valaki láthatatlan hegedűn játszana a fülébe. De ez is csak akkor derülhet ki biztosan, ha a fejlesztések valóban eljutnak a gyakorlati tesztelésig.
A kertben addig is van mit tenni
Amíg a tudósok azon dolgoznak, hogy milyen hanggal lehetne kulturáltan hazaküldeni a sünöket az útról vagy a robotfűnyíró útjából, a kerttulajdonosok már most is sokat tehetnek értük.
A legfontosabb, hogy ne steril, golfpályaszerű kertben gondolkodjunk. A sün szereti a búvóhelyeket: levélkupacot, bokor alját, ágkupacot, csendes sarkokat. Ha a kert minden négyzetcentiméterét rendmániás lelkesedéssel lenyírjuk, lebetonozzuk és kifésüljük, az a sün szemszögéből inkább ellenséges lakópark, mint otthonos kert.
Érdemes átnézni a sűrű növényzetet kaszálás előtt, óvatosan használni a robotfűnyírót – különösen alkonyat után, amikor a sünök aktívabbak –, és gondoskodni arról is, hogy a kerítésen legyen átjárás. A sün nem tiszteli a telekhatárt, és őszintén szólva ebben teljesen igaza van.
A sünbarát technika jó ötlet – de a sünbarát kert még mindig az első lépés
A legszebb az egész kutatásban talán az, hogy nem valami távoli, elvont labortrükkről van szó, hanem egy nagyon is szerethető, hétköznapi állat védelméről. Ha egyszer valóban sikerül hatékony és kíméletes ultrahangos riasztókat fejleszteni, az komoly előrelépés lehet a sünvédelemben.
De addig sem érdemes ölbe tett kézzel várni, hogy majd az autógyárak megmentik a kert végében motozó tüskés lakót. A sünöknek már most is az segít a legtöbbet, ha hagyunk nekik élhető kerteket, óvatosabban használjuk a gépeket, és nem felejtjük el, hogy egy esti kertmozgás nem mindig levélzörgés, néha épp egy sün járőrözik vacsora után. És valljuk be: ha egyszer választhatunk a steril udvar és egy sünbarát kert között, akkor a sün mellett elég könnyű dönteni. A kert ugyanis attól igazán élő, hogy nem csak mi szeretünk benne lakni.