Rajong a száraz levegőért.
Amikor ősszel csökken a kinti hőmérséklet és bekapcsoljuk a fűtést a szobában, nem sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy az első takácsatkák megjelenjenek a szobanövényeinken. A legszélesebb körben elterjedt közönséges takácsatka mindössze 0,5 mm-es, 8 lábbal és világossárgától vörösig terjedő, ovális testtel rendelkezik. Tipikus kártétele a szívogatásával okozott világos, átlátszó foltok a leveleken, súlyosabb esetben a levelek el is száradnak. A tapasztalatlan hobbikertészek ezt gyakran hiánytünetnek vagy tartási betegségnek nézik.
A közönséges takácsatka az egyetlen olyan faj, amely vékony kis hálókat hoz létre a növényeken, ezek főként akkor válnak láthatóvá, ha vízzel permetezzük a leveleket. Az orchidea-, kaktusz- vagy üvegházi takácsatka is előfordulhat a szobanövényeinken, ezek a fajok azonban nem készítenek hálót.
Előzzük meg a bajt!
A takácsatkák nem különösebben válogatósak, de azért akadnak kedvenc növényeik. Ide tartoznak például a borostyán, a palka, az azálea, a sugárarália, a szobafikusz, a selyemmályva, a különböző pálmafajok és a fukszia.
Ezek a kártevők különösen komfortosan érzik magukat száraz, meleg szobában és nagyon aktívak az őszi és téli hónapokban, fűtési szezon idején. Ezért megelőzésként rendszeresen párásítsunk a növények környékén. Helyezzük a cserepeket egy vízzel teli tálcára, a párolgás miatt így mindig nedves lesz a levegő a növény környékén.
Jótékony izoláció
Amint egy szobanövény a takácsatka-fertőzés tüneteit mutatja, különítsük el a többi növénytől és alaposan mossuk le zuhannyal. Ezt követően bugyoláljuk be a növény koronáját egy átlátszó fóliába és zárjuk le ezt a burkot alul, közvetlenül a földlabda felett. Tegyük vissza a csomagolással együtt a növényt az ablakpárkányra és hagyjuk ott legalább 2 hétig. A burok alatt erőteljesen megnő a páratartalom és állandóan magas marad. Ennek következtében a takácsatkák legkésőbb 2 hét alatt elpusztulnak.