A gyümölcse is sokféle módon ehető, de a levele hasznáról kevesen tudnak!
A fekete ribiszke a Ribes nemzetség 150 faja közé tartozó cserje.
Európától Mandzsúrián át a Himalája vidékéig és a Kaukázusban őshonos növény. Hazánkban vadon a Fertő tó környékén és a Szigetköz liget és láperdőiben fordul elő szórványosan, termesztett növényünk.
Szára 1-2 méter magasra növő fás szár, rövid és hosszú hajtásokat fejleszt. A nemzetségre jellemző tövisek hiányoznak róla. Levelei a hosszú hajtásokon fejlődnek, melyeknek a hátoldala sárga gyantamirigyes, gyéren szőrös. Virágai csüngő fürtöt alkotnak, a szirmok mirigyesen pontozottak, kívül zöldes, belül pirosas színűek, a vacok kehely alakú. A virágok a rövid hajtásokon fejlődnek, április-májusban nyílnak. Termése sokmagvú, lédús, éretten fekete színű, kellemetlen mellékízű, fürtös bogyó.
Az egész bokor, a fás szár is jellegzetesen erős szagú, mely a termések ízén is erősödik. A termésekből vitaminokban gazdag ivólé, szörp, bor, lekvár készül. Leve kiváló sűrítő, szomjúságcsökkentő, jellegzetes ízű, sötétvörös színű. Leveleit virágzás alatt és után gyűjtik, májustól júliusig, terméseit júliusban és augusztusban szedik.
A levelekből készült teát vízhajtóként, vesehólyag és ízületi bántalmaknál, magas vérnyomás ellen, illetve meghűléses magbetegedéseknél izzasztószerként fogyasztják.
Kémiai alkotórészek: gyümölcscukor, gyümölcssav, vitaminok, antocián (vörös festékanyag), nyomelemek, pektin, ásványi anyagok.
A tömény feketeribiszke-kúra hatására javul az epeköves betegek állapota, nő az epeváladék és gyomorsav képződése, gyulladáscsökkentő, vízhajtó, lúgosítja a szervezetet, szív és érrendszeri elégtelenségnél, érelmeszesedésnél javítja az erek állapotát, növeli az izmok terhelőképességét, megszünteti a fáradtságérzetet. E tulajdonságai miatt különösen ajánlott a fizikai munkát végzőknek és a sportolóknak.