Fűszeres illat eső után.
A Kaukázus és Irán területéről származó piros szálkanyak némileg a nálunk is őshonos szagos mügére emlékeztet. A finom megjelenésű, örvökben álló, lándzsás-hegyes levelekkel rendelkező növény valóban rokona a mügének, mindketten a buzérfélék családba tartoznak. Noha a szálkanyak már az 1830-as években megjelent a közép-európai kertekben, még ma is csak ritkán ültetik.
A 25 cm magasra megnövő, alacsony évelő idővel sűrű szőnyeget képez. A kúszó hajtások legyökereznek ott, ahol a puha hajtáscsomók a földet érik. Június elejétől augusztusig hozza világos rózsaszín virágzatait, amelyek csillagformájú kis virágokból állnak. Magas páratartalom mellett, például eső után a szirmok fűszeres-édeskés illatot árasztanak. Ennek oka a bennük található magas kumarinszint.
Eredeti hazájában szellős, világos erdőkben nő, erdőszéleken, sziklás völgyeken. Ezért a félárnyékos hely ideális számára, ahol a meglehetősen igénytelen évelő a kellően nedves talajban jól érzi magát. A közege legyen homokos-agyagos, meszes – minél naposabb helyre kerül, annál agyagosabb földet igényel.
Nagyon szépen mutat rózsák társaságában, de megkapó látványt nyújt akkor is, ha lazán túlnyúlik a falon, vagy nagy területeket befedő talajtakaróként is ültethető a lombos fák közé. Gólyaorral kombinálva is dekoratív.