A füge téli védelme sokakat érdeklő téma, ami nem csoda, hiszen hazánk nagyjából annak a területnek a határán fekszik, ahol a füge bizonyos feltételek mellett megterem. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy még az országon belül sem mindenütt egyformák a klimatikus viszonyok.
A kérdés, hogy kell-e takarni a fügét télen, vagy hogy hogyan védjem meg a fügémet a fagytól, rendszeresen felmerül, amikor beáll a hűvösebb időjárás, és a füge szép lassan ledobálja magáról a leveleit.
Fügés emberek között erősen vitatott ez a kérdés, ami nem véletlenül van így. Hazánk ugyanis a klimatikus viszonyokat tekintve nagyjából a határán van annak a területnek, ahol a füge megterem. Azaz hazánk a "nálunk még pont megterem" kategóriába tartozik.
Arról szeretnék pár szót ejteni, hogy miért alakult ki ez a pro-kontra vita a füge téli védelméről. Mint írtam, hazánkban még pont elvan a füge. A nyaraink elég forróak ahhoz, hogy megteremjen nálunk, és az évi átlagos csapadékmennyiség, illetve annak eloszlása is pont megfelelő a füge számára (kivéve az extrém aszályos éveket). Ugyanakkor a teleink nagy átlagot tekintve jelentősen bővelkednek az olyan napokban, amikor a hőmérséklet rövidebb vagy hosszabb időre a füge számára kritikus -15 Celsius-fok környékén van.
Ez a -15 Celsius-fok, amit még az egészséges, a télre rendesen felkészült, vesszőit kellően beérlelt füge még éppen hogy el tud viselni. Ha akárcsak egy-két órára is -15 Celsius-fok alá süllyed a hőmérőben a higanyszál, a fügében könnyen keletkezik részleges fagykár, vagy akár teljesen el is fagyhat. Ez viszont hazánk nem minden területére jellemző, így míg egyes helyeken azt sem tudják, milyen amikor elfagy a füge, az ország más részein komoly kihívás a fügét átteleltetni. Ezért én azt mondom, mindenki a saját lakóhelyén megszokott időjárást figyelembe véve döntsön arról, hogy védeni kívánja-e a fügéjét a téli fagy ellen.
Most akkor takarjam a fügém, vagy sem?
Ha amellett döntesz, hogy téli védelemmel látod el a fügéidet, akkor érdemes ismerni a fizika ide vonatkozó szabályait. A füge fagykártól való védelmének ugyanis a lényege, hogy kihasználjuk azt, hogy a talajszint alatt mindig melegebb van, mint felette. A füge téli takarása nem attól működik, hogy vastagon körbetekerjük valamilyen szigetelő anyaggal a fügét, hiszen a füge nem termel hőt. Minket sem a pulóver melegít fel, a hőt a testünk termeli, a pulóver csak segít megtartani azt.
Ha a tegnapi grillcsirkére pulóvert húzunk, és kilökjük a fagyba – de ugyan miért tenne ilyet épp eszű ember –, pár órán belül a pulóver ellenére is keményre fagy. A bebugyolálás csak akkor érhet el hatást, ha valamilyen hőtermelést tudunk véghez vinni a takarás alatt. Ez kivitelezhető, de nem túl hatékony, ezért ezt nem részletezném. Ugyanakkor van létjogosultsága az oszlopszerűen körbebugyolálgatásnak is, de nem a kemény fagy, hanem a gyengébb fagyok, és hosszan tartó szelek ellen. De erről majd lentebb ejtek pár szót.
Hogyan kell helyesen takarni a fügét?
Mint mondtam, a talajból folyamatosan áramlik felfelé valamennyi hő. Ezt a hőt kell megtartanunk, azt pedig úgy tudjuk a leghatékonyabban megtenni, ha olyan takarást készítünk, amely alul, ahol a talajjal érintkezik, széles, és felfelé folyamatosan keskenyedik. Igen! Ez a forma a piramis, vagy ahogy még szokták nevezni, a sátor forma. A helyes takarás kiképzéséhez erre a formára kell törekedni. Először kell egy váz, ami lehet lécekből, vasrudakból, csövekből, deszkákból, vagy gyakorlatilag bármiből, ami a ház körül megtalálható. Ezeket alul rögzíteni kell a talajhoz, felül pedig egymáshoz. Így kialakul a piramis forma. Erre a vázra kell valamilyen szigetelő réteg. Ezek lehetnek plédek, takarók, szalmabálák egymásra pakolva, vagy esetleg nikecell táblák, kőzetgyapot paplan (bár ez utóbbi kettő ára olyannyira felment, hogy az abból készült takarás árán akár egész évben ehetnénk import olasz fügét).
Amikor megvan a hőszigetelő réteg, akkor erre kell egy víztaszító réteg, ami lehet nejlon, vagy páraáteresztő fólia, hogy ne tudjon átázni a hőszigetelő rétegünk, mert akkor az már nem szigetel semmit sem. Arra érdemes még figyelni, hogy a takarás csúcspontja körül érdemes biztosítani egy kis szellőzést a fügének, nehogy bedohosodjon a takarás alatt a levegő.
Mikor tegyük fel a fügére a téli takarást?
Ez nagyon fontos, ugyanis az nagyon nem jó, ha idejekorán felkerül. A takarásnak közvetlenül a várható extrém hideg előtt kell felkerülnie. Az enyhe időjárásban, amikor napközben tartósan pluszok vannak, és éjjel sincs kritikus hideg a füge számára, kár feltenni a takarást, mert többet árt, mint használ. A takarás alatt ugyanis ilyenkor is melegebb van, és könnyen felébredhet a fügénk, és ha beindul a keringése, akkor már mínusz néhány fok is végzetes lesz a számára, és akkor már nem is takarhatjuk, mert onnantól igényli a fényt is. A téli takarást tehát akkor érdemes felrakni, amikor várható olyan hideg, ami a füge számára már kritikus. És csak addig szabad fent hagyni, amíg fennáll a feltétel, amely a takarást indokolta. Utána azonnal szedjük le.
Jó megoldás lehet, hogy ha ősszel előre gondolkodunk, és a takarni kívánt fák köré előre megépítjük a vázszerkezetet, majd a tényleges takarást csak akkor fogjuk feltenni rá, ha kritikus hőmérséklet várható. Ilyenkor érdemes a meteorológiai előrejelzéseket figyelni, amelyeket én is mindig igyekszem majd a Facebook-oldalamon előre megírni..
Belátható, hogy ez a folyamat igen munka- és időigényes még kisebb fügékkel is. A két méternél magasabb fügék esetében viszont már komoly kihívás. Ha pedig valakinek nem csak egy-két fügebokra van, annak nagyjából teljesen megoldhatatlan. Én sem takarom a több mint száz fügém mindegyikét. Én csak azokat szoktam takarni, amelyek nagyon kicsik még. Azokat viszont könnyedén, mert vannak előre elkészített takaró szerkezeteim.
Ezek nem mások, mint két, méretben eltérő, nagy méretű virágcserép. Ezek úgy vannak egymásba rakva, hogy a közöttük lévő üres tér ki van tömve kőzetgyapottal. Amikor jön a hideg, csak ráborítom a picike (jellemzően 40 centi körüli) fügékre, amikor pedig már nem kell, akkor egyszerűen leveszem őket. Így már évek óta ugyanazokat a kis takarásokat használom, amivel időt, energiát és pénzt is megtakarítok. A nagyobb fügéket én itt az Alföldön nem takarom. Ha elfagynak, majd kihajtanak tőről.
De el is temethetjük a fügefát télire
Egy másik igen hatásos módszer a téli védelemre az, hogyha a fát egyszerűen eltemetjük. Ez a módszer is azon alapul, hogy a talajszint alatt nincs annyira hideg, mint a talajszint felett. A lényege, hogy a fügefát körbejárjuk, megnézzük, melyik irányban lehetne jobban lehajtani a földre az ágait, majd ásunk mellette egy nagy gödröt, belehajtjuk az egész fügefát vagy fügebokrot, és betakarjuk földdel. Tavasszal pedig kiássuk, visszahajtjuk az ágait, összekötözzük, majd visszatemetjük a tövét. Ilyenkor persze elkerülhetetlen, hogy kicsit megbolygassuk a gyökérzetet is, de a füge nagy túlélő, simán regenerálódni fog. A régi öregek rendszeresen alkalmazták ezt a módszert. Sőt! Nem csak fügénél, akár szőlőnél is.
Ha nem akarunk bajlódni a visszatemetéssel, és a majdani tavaszi kiásással, akkor vermelhetjük is. Ez esetben a gödörbe fektetett, gúzsba kötött bokrot takarjuk egy nagy OSB lappal, vagy valami hasonlóval, és arra kupacoljuk a földet. Ez ugyanúgy megvédi majd a gödörben a fügét, de tavasszal kisebb munka lesz kiszabadítani.
Egyébként ha ezt szaporítási célból végezzük, ez a tőkedöntéses módszer. Ha tavasszal nem ásnánk ki a fügét, akkor az egész eltemetett rész gyökeret eresztene, és az eltemetett ágakból fejlődő, majd felszínre törő ágak egy igen tetemes méretű bokrot képeznének. Ez a módszer egyszerre véd a fagytól, és a száraz, fagyos szelek okozta kiszáradástól is. Ugyanakkor ez a legmunkaigényesebb is, mert jó nagy gödröt kell ásni.
A hengeres, oszlopszerű takarásról
Fentebb ígértem, hogy erre még visszatérek. A 2020/2021-es tél rendkívül száraz volt, és szeles, viharos. Nálunk legalábbis itt a Tápió vidékén biztosan, de feltételezem, hogy ez nem csak itt volt így. A következő tavaszra azt tapasztaltam, hogy a kertemben lévő fügékből igen sokon a kiszáradás tünetei mutatkoznak. Nem elfagytak, mert a fagykár másképp néz ki. Ez kiszáradás volt. A vesszők, sőt a komolyabb vastagságú ágak, törzsek is ráncosra száradtak, majd hosszában, és ágak eredési pontjainál berepedtek, hasadtak. A rügyek is teljesen leszáradtak róluk. Ez egyértelműen száradás jele, ami annak volt betudható, hogy egyrészt olyan száraz volt a talaj, hogy a megfagyott föld is porzott, másrészt olyan sok és tartós szél volt, hogy teljesen kiszárította a fügéket.
Az ország más pontjairól is kaptam olyan jelentéseket, amelyek ugyanilyen kárképről számolnak be. Ugyanakkor a füge számára kritikus hideg nem nagyon volt a télen, sőt! Voltak kimondottan enyhe időszakok is. Így gyakorlatilag is kizárt volt, hogy fagykár lenne. Az ilyen kártól tud megvédeni a csirkehálóval körbetekerés, majd levelekkel feltöltés. Ez ugyanis nem engedi a füge környezetében kiszáradni a levegőt. Védi a széltől is. Ezért, ha olyan helyen lakunk, ahol jellemző a száraz, szeles tél, akkor mindenképp érdemes elgondolkodni ezen a módszeren is.
+1 tipp
Ha a fügebokor fölé épített takarás alá beteszünk egy hőforrást (mondjuk egy izzólámpát), akkor akár még sokkal hidegebb időben is túlélhet a fügebokrunk. Ugyanakkor ennek költségei vannak, hiszen a villanyáram nincsen ingyen, tehát ezzel is számolni kell.