Télálló, dekoratív.
Amennyiben olyan tömör, kompakt növekedésű, örökzöld bokrot keresünk, amely nem nő 150 cm-nél magasabbra, mindenképpen gondoljunk az örökzöld (vagy terülő) mirtuszloncra! A cserje nem csak ágyások határolásához, szegélyeként ajánlható, de a területet takaró zöldként is. Remek alternatívája a puszpángnak is, ami az utóbbi években több helyen kipusztult a selyemfényű puszpángmoly tarrágása következtében.
Kis, fényes, ovális leveleivel, kompakt formájával, dúsan elágazó ágrendszerével dekoratív eleme lehet a kertünknek. Jól tűri az erős visszavágást és formára is jól nyírható. A visszavágáshoz a legjobb időpont a késő tél vagy a kora tavasz. Vágjuk vissza a fiatal hajtásokat, mert így dúsabb, jobban elágazó bokrot kapunk.
A cserje általában 80-150 cm magasra nő és kb. ugyanolyan széles, robusztus növénnyé válik. Napos vagy félárnyékos helyen különösen jól érzi magát. Jó vízáteresztő talajt igényel és nem kell trágyázni.
A mirtuszlonc a balkonon is jól érzi magát. Nyáron csupán arra ügyeljünk, hogy a földje ne száradjon ki. Még a hőség vagy a városi klíma sem jelent számára problémát. A fehér, meglehetősen jelentéktelen virágai május-júniusban jelennek meg. Júliustól viszont különleges lila bogyók díszítik, amelyek a madarak körében nagyon népszerűek. Az embereknek azonban nem tanácsos fogyasztani belőlük, ugyanis enyhén mérgezőek!
A télálló cserje nem igényel védelmet a hideg időszakban. Ültetéséhez a legideálisabb időpont – mint szinte az összes cserje esetében – az ősz vagy a koratavasz.