Terjed, mint a gaz.
Dekoratív, ugyanakkor rendkívül invazív faj a bálványfa (Ailanthus altissima), vagy mirigyes bálványfa. A jól ismert növény júniusban dús bugavirágzatáról, ősszel folyamatosan hulló, fürtös, lecsüngő lependékcsomóiról ismerhető meg, amelyikben öt vagy hat termés fejlődik. A termések éréskor vörös színt kapnak, rendszerint tavaszig a fán maradnak.
A bálványfa (amit sokan összekevernek az ecetfával, helytelenül!) akár 30 méter magasra is megnövő, invazív faj. Évente 80 cm-t nő, sőt, fiatal korában akár 3 métert is nőhet egyetlen esztendő alatt. Agresszíven terjed, kiszorítja a konkurenseit.
Gyökerekkel terjed, nagy, erős hajtásokkal rendelkező sarjtelepek, komoly hálózatok jönnek így létre. Még ha az élettartama viszonylag rövid is (max. 50 év), ennyi idő alatt is óriásira tud fejlődni a fa. A rengeteg termés, ami már akár a 3-5 éves fán is megjelenhet, 100 méter sugarú körben képes terjedni.
A bálványfa a 18. században került Kínából Angliában díszfaként. Erdei faként is kedvelt volt, mivel fája a magas cellulóztartalom miatt kemény, de mégis rugalmas. Előszeretettel ültették utcai faként a városokban, hiszen gyorsan nő, jól bírja a szárazságot, a tápanyaghiányt, a sót, a kipufogógázokat. Mára teljesen meghonosodott, ipari és városi környezetben is vég nélkül terjed.
A bálványfa jól érzi magát azokon a területeken, ahol min. 20 nyári meleg nap jellemző, és legalább 25 °C körül mozog ilyenkor a hőmérséklet. A bálványfa megjelenik félig száraz gyepeken, természetközeli helyeken, ártéri területeken is.
Rengeteg vele a gond, a szakemberek próbálnak megszabadulni tőle úgy is, hogy a törzs alsó részén a kérget eltávolítják annak érdekében, hogy a fák fokozatosan elpusztuljanak. Kiszorítják ugyanis az őshonos fajokat, és az arra érzékenyeknél bőrtüneteket okozhatnak a levelek és a fa toxikus, allergizáló összetevői. A bálványfa irtása hatalmas pénzeket, munkaerőt emészt fel.
Semmiképpen se ültessünk bálványfát! Alternatívaként válasszunk inkább madárberkenyét, magas kőrist, korai juhart a kertbe vagy a házunk elé.
Ne hagyjuk elszaporodni a bálványfát: tépjük ki a magoncokat és ágaprítóval daráljuk fel, az idősebb fáknál pedig távolítsuk el a terméseket, magokat és a sarjakat. Amennyiben ki tudjuk ásni az egész gyökeret, akkor álljunk neki a fa eltávolításának, azonban viseljünk védőruházatot! Még ebben az esetben is valószínű, hogy évekig küzdhetünk a megjelenő hajtásokkal, gyökérsarjakkal.