Narancssárga datolyaszilvák lógnak hosszú sorokban egy japán ház eresze alatt, mintha különös, ehető karácsonyfadíszek lennének. A gyümölcsöknek nincs héjuk, mégsem romlanak meg: hetek alatt összezsugorodnak, sötétebbé válnak, és édes, puha csemegévé alakulnak. Másutt ugyanezt a gyümölcsöt vékony karikákra szeletelve, aszalógépben szárítják, és néhány óra alatt kész is a rágcsálnivaló. A két módszer ugyanarra épül, mégis egészen más végeredményt ad. Az egyikből vékony, rugalmas gyümölcsszeletek készülnek, a másikból sűrű, szinte lekvárszerű belsejű különlegesség. De vajon melyiket érdemes otthon kipróbálni, és miért masszírozzák a japánok az aszalódó datolyaszilvát?
A datolyaszilva, amelynek az aszalás még jobban állhat
A datolyaszilva (Diospyros kaki) az ősz egyik leglátványosabb gyümölcse. A levelek lehullása után az ágakon maradó narancssárga termések különösen szépek, ráadásul megfelelő fajtaválasztással és kedvező fekvésben Magyarországon is termeszthetők.
Az érett datolyaszilva természetes cukortartalma viszonylag magas lehet, íze pedig fajtától függően a mézre, a sárgabarackra vagy az érett körtére emlékeztethet. Az aszalás során a gyümölcs víztartalmának jelentős része eltávozik, miközben a cukrok és más oldott anyagok koncentrálódnak. Ennek eredményeként az aszalt datolyaszilva jóval intenzívebb, édesebb ízűnek tűnhet, mint a friss gyümölcs. Az állaga is jelentősen megváltozik: a vékonyabb szeletek rugalmasak, bőrszerűek lehetnek, míg az egészben szárított gyümölcs belseje akár sűrű, puha, datolyára emlékeztető maradhat. A kétféle elkészítési mód közötti különbség azonban nemcsak a végeredményben, hanem a megfelelő alapanyag kiválasztásában is megmutatkozik.
Nem mindegy, hogy fanyar vagy nem fanyar datolyaszilvát aszalsz
A datolyaszilvák között fontos különbség van a fanyar és a nem fanyar fajták között. A nem fanyar típusok, például a 'Fuyu', teljesen kifejlődött, érett, de még viszonylag kemény állapotban is fogyaszthatók. Ezek szeletelésre és aszalógépes szárításra különösen alkalmasak. A fanyar fajták, például a 'Hachiya', másként viselkednek. Kemény állapotban jelentős mennyiségű oldható tannint tartalmazhatnak, amelyek erősen összehúzó érzést keltenek a szájban. Friss fogyasztáskor ezért általában meg kell várni, amíg teljesen megpuhulnak, vagy más megfelelő eljárással megszűnik a fanyarságuk.
Az egészben történő hagyományos szárításnál azonban érdekes módon éppen a még kemény, de már megfelelően színeződött, érett fanyar gyümölcsök lehetnek ideálisak. A hosszú szárítás során ugyanis olyan kémiai változások zajlanak le, amelyek hatására az oldható tanninok egy része oldhatatlanná válik, és a fanyar íz mérséklődik. Ezért a japán módszerhez nem kell megvárni, hogy a 'Hachiya' teljesen szottyossá puhuljon. Sőt, az ilyen gyümölcsöt már nagyon nehéz volna egészben meghámozni és a kocsányánál fogva felakasztani.
A kezdők számára tehát egyszerű a választás: a szeletelt aszaláshoz érett, de még jól vágható, nem fanyar datolyaszilvát érdemes keresni. Az egészben felakasztott változathoz pedig megfelelően érett, de még feszes húsú, hagyományosan aszalásra használt fanyar fajta a legjobb kiindulópont.
1. Szeletelt datolyaszilva: az egyszerűbb, gyorsabb módszer
Aki még soha nem aszalt datolyaszilvát, annak érdemes ezzel a változattal kezdenie. Nem igényel különösebb előkészületet, a végeredmény könnyen adagolható, és megfelelő aszalógéppel viszonylag rövid idő alatt elkészíthető. A szeletek különösen jól használhatók önálló nassolnivalóként, müzliben, zabkásában, süteményekben vagy akár sajttálak mellé is. A gyümölcs sajátos, édes aromája ilyenkor sokkal koncentráltabban jelentkezik.
Hozzávalók: körülbelül 1 kg érett, nem fanyar, még szeletelhető datolyaszilva. Más alapanyag nem feltétlenül szükséges, hiszen a gyümölcs önmagában is elegendő cukrot tartalmazhat ahhoz, hogy kellemesen édes aszalvány készüljön.
Előkészítés: hámozva vagy héjastul?
A datolyaszilvákat alaposan mosd meg, majd töröld szárazra. Távolítsd el a csészeleveleket és a kocsányt, ezután vágd a gyümölcsöket egyenletes, körülbelül 5–8 milliméter vastag szeletekre. Ha a héj ép és tiszta, a szeletek héjastul is száríthatók, bár a héj a kész aszalványban keményebb, rágósabb lehet. Ha finomabb, egyenletesebb állagot szeretnél, előzőleg meghámozhatod a gyümölcsöket.
A szeletek vastagsága különösen fontos. A vékonyabb darabok gyorsabban száradnak és könnyebben válnak ropogósabbá, míg a vastagabb szeletek hosszabb szárítás után is rugalmasabbak, puhábbak maradhatnak. Érdemes egyforma vastagságú szeleteket készíteni, mert így az aszalás is egyenletesebb lesz. A nagyon puha, szinte pépes datolyaszilva ehhez már nem ideális, mert nehéz szépen felszeletelni, és könnyen beleragadhat az aszalótálcába.
Aszalás gépben: hány fokon, mennyi ideig?
A datolyaszilvaszeleteket egyetlen rétegben helyezd az aszalógép tálcáira úgy, hogy ne érjenek egymáshoz. A megfelelő légáramlás elengedhetetlen ahhoz, hogy a nedvesség egyenletesen távozhasson. Az aszaláshoz általában körülbelül 55–60 °C-os hőmérséklet használható. A vékonyabb szeletek kedvező körülmények között akár 6–8 óra alatt is elkészülhetnek, a vastagabb, nedvesebb daraboknál azonban 10–12 órára vagy még hosszabb időre is szükség lehet. Az időtartamot az aszalógép teljesítménye, a légáramlás, a szeletek vastagsága és a gyümölcs víztartalma egyaránt befolyásolja. Ezért nem érdemes kizárólag az órát figyelni.
A megfelelően aszalt datolyaszilva rugalmas, kissé bőrszerű, és kihűlve sem enged nedvességet, ha megnyomjuk. Ha egy szeletet félbevágunk, a belsejében nem maradhat nedves, nyers gyümölcshús. A magas természetes cukortartalom miatt a kész szeletek kissé tapadósak maradhatnak, de a nedves, szirupos felület és a belül még nyers állag azt jelzi, hogy további szárításra van szükség.
Sütőben is elkészíthető?
Igen, bár a sütőben történő aszalás általában lassabb és több energiát igényel, mint a kifejezetten erre a célra kialakított aszalógép használata. A szeleteket helyezd sütőpapírral bélelt tepsire vagy megfelelő rácsra, majd állítsd a sütőt körülbelül 55–60 °C-ra, lehetőleg légkeveréses üzemmódban. A szükséges idő gyakran 8–12 óra, vagy ennél hosszabb is lehet, különösen vastagabb gyümölcsszeleteknél.
A légáramlás itt is fontos. A sütőajtót azonban csak akkor hagyd résnyire nyitva, ha ezt a készülék gyártója az adott üzemmódban megengedi. Ellenkező esetben inkább olyan sütési beállítást használj, amely megfelelően kezeli a távozó párát. Az aszalást időnként ellenőrizd, és szükség esetén forgasd át a szeleteket. A túl magas hőmérséklet nem feltétlenül gyorsítja megfelelően a folyamatot, mert a gyümölcs felszíne túlságosan hamar kiszáradhat, miközben belül nedves marad.
2. Hoshigaki: amikor az egész datolyaszilvát felakasztják
A datolyaszilva aszalásának egyik leglátványosabb hagyományos módszere Japánból származik. A hoshigaki néven ismert különlegesség egészben, meghámozva, a kocsányánál fogva felakasztott gyümölcsből készül. Az őszi japán vidéki tájakon helyenként hosszú sorokban lógnak a narancssárga datolyaszilvák a házak eresze alatt vagy kifejezetten szárításra kialakított épületekben. Az egymás mellett sorakozó gyümölcsök szinte függönyt alkotnak, amely az ősz végének és a tél közeledtének egyik jellegzetes látványa.
A módszer több száz éves hagyományra tekint vissza. A megfelelő körülmények között szárított datolyaszilva régen értékes téli csemegének számított, amelyet ajándékként is szívesen adtak. A hoshigaki különlegessége azonban nem kizárólag a szárítás módjában rejlik. A gyümölcsöket a folyamat során többször óvatosan meg is masszírozzák, így a belsejük fokozatosan lágyabbá, egyenletesebbé válhat. A kész hoshigaki kívül enyhén ráncos, rugalmas, belül pedig sűrű, puha, szinte zselészerű lehet. Íze rendkívül édes, olykor a datolyára vagy a sűrű gyümölcslekvárra emlékeztet.
Milyen datolyaszilva alkalmas az egészben szárításra?
A hagyományos hoshigakihoz különösen jól használhatók a hosszúkásabb, fanyar típusú datolyaszilvák. Az egyik legismertebb ilyen fajta a 'Hachiya', amelyet már teljesen narancssárga, de még kemény állapotban szüretelnek a szárításhoz. A megfelelő gyümölcs nem lehet zöld, fejletlen vagy sérült. Ugyanakkor nem is szabad annyira puhának lennie, hogy a saját súlyától szétnyomódjon, mert a több héten át tartó felakasztott szárításnál meg kell őriznie a formáját.
Kezdőként érdemes kisebb vagy közepes méretű, hasonló fejlettségű gyümölcsöket választani. A nagyon nagy példányok belsejéből lassabban távozhat a víz, ezért nagyobb a veszélye annak, hogy a felületük már száraznak tűnik, miközben a közepük még túlságosan nedves. A felakasztáshoz különösen fontos, hogy a gyümölcsön maradjon megfelelően erős kocsány vagy egy rövid, T alakú ágdarab. Ha a vásárolt datolyaszilváról már teljesen eltávolították a kocsányt, sokkal nehezebb biztonságosan felakasztani. Ezért, ha a saját fád terméséből szeretnél hoshigakit készíteni, már a szüretkor gondolj a későbbi felfüggesztésre.
Így készül az egészben szárított datolyaszilva
Az első lépés az egészséges gyümölcsök alapos megmosása és megszárítása. Ezután óvatosan hámozd meg őket, lehetőleg minél vékonyabb rétegben eltávolítva a héjat. A kocsány körül hagyhatsz egy keskeny héjgyűrűt, amely segíthet megőrizni a felső rész épségét. A csészeleveleket és a kocsányt ne távolítsd el, mert ezek fontos szerepet játszanak a gyümölcs felakasztásában.
A hagyományos módszer egyik változatánál a meghámozott gyümölcsöt rövid időre, körülbelül 15 másodpercre forrásban lévő vízbe merítik. Ez csökkentheti a felszíni szennyeződések egy részét, de nem garantálja a penészedés megelőzését, és nem helyettesíti a megfelelő szárítási körülményeket. A gyümölcsöt ezután tiszta, élelmiszerrel érintkezésre alkalmas zsinórral a kocsányánál vagy az ágdarabnál fogva fel kell akasztani. Fontos, hogy a gyümölcsök ne érjenek egymáshoz, mert a megfelelő légmozgás minden oldalról szükséges. A hagyományos japán szárítás során a datolyaszilvák fedett, jól szellőző, csapadéktól védett helyen lógnak. Az ideális környezet száraz, légmozgásos és viszonylag egyenletes hőmérsékletű, ahol a gyümölcsök felülete folyamatosan veszíthet nedvességtartalmából. A szárítás jellemzően három-hat hétig tart, de az időjárás, a páratartalom, a gyümölcs mérete és a szárítóhely adottságai miatt jelentős eltérések lehetnek.
Miért kell a datolyaszilvát masszírozni?
A hoshigaki egyik legkülönösebb lépése, hogy a gyümölcsöket néhány nap elteltével óvatosan masszírozni kezdik. Ez első hallásra inkább wellnesskezelésnek tűnik, mint tartósítási módszernek, pedig valódi gyakorlati jelentősége van. A szárítás első napjaiban a gyümölcs felszíne fokozatosan nedvességet veszít, és enyhén ráncosodni kezd. Amikor körülbelül egy hét után már kialakult a kissé megszikkadt külső réteg, a belső gyümölcshús még puhább lehet. Ekkor kezdődhet az óvatos masszírozás. Tiszta kézzel, finom mozdulatokkal kell a gyümölcsöt kissé átnyomkodni, ügyelve arra, hogy a felszín ne repedjen fel, és a gyümölcs ne szakadjon le a kocsányáról. A mozdulatok segítenek fellazítani a belső gyümölcshúst, kiegyenlíteni a száradás különbségeit, és hozzájárulhatnak a gyümölcs jellegzetesen puha, egyenletes állagának kialakulásához. A masszírozást néhány naponta meg lehet ismételni, mindig a gyümölcs állapotához igazítva. Ha a felszín még túlságosan nedves vagy sérülékeny, várni kell vele. Ha viszont a gyümölcs már nagyon keményre száradt, a nyomkodás nem fogja visszaadni a korábbi rugalmasságát. A cél nem az, hogy a datolyaszilvát összenyomjuk, hanem hogy a belseje a hosszú szárítás alatt is kellemesen puha, rugalmas maradjon.
Honnan kerül a fehér por az aszalt datolyaszilvára?
A hagyományos hoshigaki egyik leglátványosabb tulajdonsága, hogy a kész gyümölcs felületén finom, fehéres bevonat jelenhet meg. Ez néha úgy fest, mintha porcukorral hintették volna meg a narancssárgából barnássá vált termést. A megfelelő körülmények között készített hoshigaki felületén ez természetes cukorkiválás lehet. A gyümölcsből a szárítás során a felszínre jutó oldott cukrok kristályosodhatnak, és vékony, fehéres réteget alkothatnak. A jelenség különösen érdekes, mert az eredetileg lédús, narancssárga gyümölcs hetek alatt egészen más megjelenést kap. A szárítás végére a felület ráncosabb, a szín sötétebb, a belseje pedig jóval koncentráltabb ízű lesz.
A fehér bevonattal azonban óvatosan kell bánni. Nem minden fehér folt cukorkristály, hiszen a száradó gyümölcsön penész is megjelenhet. A természetes cukorkiválás jellemzően szárazabb, finom, kristályos vagy porszerű bevonatot képezhet. A penész ezzel szemben gyakran bolyhos, szálas, foltos vagy elszíneződő telepként jelenik meg, de a kettő pusztán a szín alapján nem különíthető el biztonsággal. Ha nem tudod biztosan megállapítani, hogy cukorkiválást vagy penészedést látsz, a gyümölcsöt ne fogyaszd el. A látható penész letörlése vagy lemosása nem teszi biztonságossá a megromlott aszalványt.
Magyarországon is felakaszthatod az egész datolyaszilvát?
Elméletileg igen, de itt jön a hagyományos japán módszer egyik legfontosabb nehézsége. A szabad levegőn történő szárításhoz nem egyszerűen hidegre, hanem megfelelően száraz, jól szellőző környezetre van szükség. A magyarországi november gyakran párás, ködös, esős, és a hűvös éjszakákon könnyen kialakulhat páralecsapódás. Ilyenkor a gyümölcs felülete hosszabb ideig nedves maradhat, ami jelentősen növeli a penészedés kockázatát.
A hagyományos japán szárítóhelyek nem véletlenül olyan területeken alakultak ki, ahol a megfelelő szél, a csapadéktól védett elhelyezés és az évszak hőmérsékleti viszonyai kedveznek a folyamatnak. Egy magyarországi fedett terasz vagy erkély tehát nem feltétlenül biztosít ugyanolyan körülményeket. A gyümölcsök nem ázhatnak meg, és nem maradhatnak tartósan nedvesek az éjszakai pára miatt sem.
Aki otthon szeretné kipróbálni a hoshigakit, annak érdemes kis mennyiséggel kezdenie, és olyan fedett, tiszta, jól szellőző helyet választania, ahol a hőmérséklet és a páratartalom is ellenőrizhető. Beltérben a megfelelő légmozgás segíthet, de a túl párás, rosszul szellőző helyiségek itt sem alkalmasak a módszerre. A fűtőtest fölé közvetlenül felakasztott gyümölcs sem feltétlenül jó megoldás, mert a túl gyors felületi száradás és az egyenetlen hőhatás kedvezőtlen eredményt adhat. Ha nem állnak rendelkezésre megfelelő körülmények, sokkal biztonságosabb az aszalógépes, szeletelt változatot választani.
A két módszer egészen más eredményt ad
A szeletelt datolyaszilva elsősorban praktikus, könnyen tárolható, jól adagolható gyümölcsaszalvány. A vékonyabb darabok rugalmasak vagy ropogósabbak lehetnek, és a megfelelő aszalási hőmérséklet mellett viszonylag rövid idő alatt elkészülnek. A hoshigaki ezzel szemben különleges állagú, egészben szárított gyümölcs. A belseje jóval puhább, krémesebb maradhat, miközben a külső rétege sűrűbbé, rugalmasabbá válik.
A különbség az alapanyagban is megmutatkozik. A szeletelt aszaláshoz az érett, nem fanyar, még könnyen vágható datolyaszilva az egyszerűbb választás. A hagyományos egészben szárításhoz viszont a megfelelően érett, de még kemény, fanyar típusú gyümölcsök különösen alkalmasak. Az elkészítési idő sem hasonlítható össze. A szeletelt változat néhány óra alatt elkészülhet, míg a hoshigakihoz hetekig tartó szárítás és rendszeres ellenőrzés szükséges. A hoshigaki tehát nem egyszerűen egy lassabb aszalási módszer, hanem sajátos, hagyományos feldolgozási technika, amelynek az állag és az íz kialakításában is szerepe van.
Hogyan tárold az elkészült aszalt datolyaszilvát?
Az aszalványok eltarthatósága nagymértékben függ attól, mennyi nedvesség maradt bennük. A megfelelően kiszárított, vékony datolyaszilvaszeletek általában jobban tárolhatók, mint a belül még lágyabb, egészben szárított gyümölcsök. A szeletelt aszalványokat a szárítás után hagyd teljesen kihűlni, majd ellenőrizd, hogy nincs-e bennük nedves rész. A kiszárított gyümölcsszeleteket célszerű néhány napig lazán, tiszta, zárható edényben kondicionálni, vagyis hagyni, hogy a megmaradt nedvesség egyenletesebben eloszoljon közöttük. Az edényt ezalatt naponta ellenőrizd és óvatosan rázd át. Ha páralecsapódást észlelsz az edény falán, a szeleteket további aszalásra kell visszatenni. Ha penészedés jelentkezik, az érintett adag már nem alkalmas fogyasztásra.
A megfelelően megszárított szeleteket légmentesen záródó csomagolásban, hűvös, száraz, fénytől védett helyen tárolhatod, de a hűtőszekrény vagy a fagyasztó tovább javíthatja a minőség megőrzésének esélyét. Az egészben szárított hoshigaki általában több nedvességet tartalmazhat, ezért otthoni készítés esetén különösen ajánlott a hűtőszekrényben vagy hosszabb tároláshoz a fagyasztóban tartani. A pontos eltarthatóságot nem érdemes kizárólag naptári napokban meghatározni. Az alapanyag, a víztartalom, a szárítás egyenletessége és a higiéniai körülmények együttesen befolyásolják, mennyi ideig őrzi meg biztonságosan a minőségét.
Nemcsak nassolnivalóként különleges
Az aszalt datolyaszilva önmagában is finom, de számos ételben felhasználható. A vékonyabb szeletek jól illenek müzlihez, zabkásához, joghurthoz, különféle süteményekhez és házi müzliszeletekhez. Apróra vágva gyümölcskenyérbe, kalácsba vagy más édes tésztákba is kerülhet. A természetes édessége miatt olyan receptekben is érdekes lehet, ahol a mazsolát vagy más aszalt gyümölcsöt szeretnénk helyettesíteni.
A hoshigaki különösen jól illik különféle sajtokhoz. A lágyabb, gazdagabb ízű sajtok mellett kellemes édes kontrasztot adhat, de apróra vágva salátákhoz vagy különleges előételekhez is felhasználható. A hagyományos japán konyhában a szárított datolyaszilva önmagában, teához kínálva is kedvelt csemege. A hosszú szárítás során koncentrálódó ízek miatt valóban nincs feltétlenül szükség további cukorra vagy más édesítőre. Egy szépen elkészített, egészben szárított datolyaszilva ráadásul különleges házi ajándék is lehet, bár csak akkor, ha megfelelően készült, és a tárolásához szükséges körülmények is biztosíthatók.
Melyiket próbáld ki először?
Ha most ismerkedsz a datolyaszilva aszalásával, a szeletelt, aszalógépes változatot ajánlott választani. Egyszerűbb az előkészítése, könnyebben ellenőrizhető a száradása, és kevésbé függ a külső időjárástól. A hoshigaki viszont különösen izgalmas lehet azoknak, akik szeretnek hagyományos tartósítási módszerekkel kísérletezni. A hámozás, a felakasztás, a rendszeres ellenőrzés és a gyümölcsök finom masszírozása együtt olyan folyamatot alkot, amely egészen más élményt nyújt, mint egy aszalógép megtöltése. Az egészben történő szárításnál azonban nem érdemes a látvány kedvéért kompromisszumot kötni a biztonságos körülményekkel. A megfelelő légmozgás és a penészedés megelőzése fontosabb annál, mint hogy a teraszunk néhány hétig úgy nézzen ki, mint egy japán vidéki ház.
A datolyaszilva tehát nemcsak frissen, lekvárként vagy süteményben lehet különleges. Szeletelve aszalva intenzív, édes gyümölcscsemege készülhet belőle, egészben felakasztva pedig egészen meglepő, kívül rugalmas, belül puha finomsággá változhat. És ha valaki legközelebb azt kérdezi, miért lógnak narancssárga gyümölcsök hosszú sorokban egy japán ház eresze alatt, már tudni fogod a választ. Nem különleges dekorációról van szó, hanem egy évszázadok óta ismert módszerről, amelyben a türelem legalább olyan fontos hozzávaló, mint maga a datolyaszilva.
Felakasztva vagy felszeletelve? Ezekre még érdemes figyelni
Melyik datolyaszilvát érdemes szeletelve aszalni?
Az érett, de még jól szeletelhető, nem fanyar fajták különösen alkalmasak erre. A 'Fuyu' például jó választás lehet, mert megfelelő érettségben még feszes, ugyanakkor már kellemes ízű.
A fanyar datolyaszilvát is lehet egészben aszalni?
Igen, a hagyományos hoshigakihoz kifejezetten használnak fanyar fajtákat, például 'Hachiya' datolyaszilvát. A megfelelően végzett, hosszú szárítás során a fanyarság jelentősen mérséklődhet, de a folyamat sikere nem automatikus.
Mennyi ideig tart a szeletelt datolyaszilva aszalása?
Körülbelül 55–60 °C-on a vékonyabb szeletek aszalógépben gyakran 6–8 óra alatt elkészülhetnek. A vastagságtól és a víztartalomtól függően azonban ennél hosszabb időre is szükség lehet.
Miért kell az egészben szárított datolyaszilvát masszírozni?
A gyengéd masszírozás segíti a belső gyümölcshús fellazulását és az egyenletesebb száradást. A módszer hozzájárul a hoshigakira jellemző puha, rugalmas állag kialakulásához.
Kialakulhat fehér cukorréteg a száradó gyümölcsön?
Igen, a megfelelően elkészített hoshigaki felületén természetes cukorkristályok jelenhetnek meg. A fehér bevonatot azonban nem szabad automatikusan cukornak tekinteni, mert a penész is lehet világos színű.
Lehet a datolyaszilvát novemberben az erkélyen szárítani?
Csak akkor, ha a gyümölcsöt folyamatosan szárazon, jól szellőző és csapadéktól védett környezetben tudod tartani. A párás, ködös, esős novemberi időjárás jelentősen növelheti a penészedés kockázatát, ezért sok magyarországi erkély nem ideális erre.
Mikor kész az egészben szárított datolyaszilva?
A megfelelően elkészült hoshigaki kívül szárazabb, ráncos, rugalmas, belül pedig sűrű, puha állagú lehet. A készültséget a gyümölcs egészének állapota alapján kell megítélni, nem kizárólag a szárítás időtartama vagy a fehér cukorbevonat alapján.
Hogyan tároljam a házi hoshigakit?
A belül puhább, egészben szárított datolyaszilvát célszerű jól lezárt csomagolásban, hűtőszekrényben tárolni. Hosszabb tárolásra a fagyasztás lehet biztonságosabb megoldás, mert a hagyományos változat több nedvességet őrizhet meg, mint a vékony szeletek.
