Tavasszal és ősszel virágzó fajok.
A krókusz (sáfrány) nemzetség az nősziromfélék családjába tartozik. Kb. 90 faja ismert, ezenkívül még számos alfaj, fajta és hibrid, ami a különböző fajok, fajták keresztezésének eredménye.
A vadfajok őshazája Közép- és Dél-Európa, Észak-Afrika, a Közel-Kelet, valamint Nyugat-Kína. Sok faj őshonos Törökországban és Görögországban. Természetes élőhelyei a sziklás lejtők, örökzöld tölgyes-bokros erdők és a tűlevelű erdők.
A kertekben leggyakrabban a korai sáfrányt (Crocus chrysanthus), illír sáfrányt (Crocus tommasinianus), sárgatorkú sáfrányt (Crocus sieberi) és a kerti sáfrányt (Crocus vernus) találjuk. Ezek a fajok tavasszal virágoznak, míg a pompás sáfrány (Crocus speciosus) ősszel virít. A jóféle sáfrány (Crocus sativus) is ősszel hozza virágait – fűszerként, sárga színezékként jól ismertek a bibéi, azaz a sáfrányszálak. A jóféle sáfrányból készült fűszer a világ legdrágább fűszere, az iráni és afganisztáni kultúrák mellett megtaláljuk Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban és Ausztriában is.
Korai sáfrány (Crocus chrysanthus)
Nem hagyma, hagymagumó
A krókuszokat gyakran tévesen a hagymás növények közé sorolják. Valójában ún. hagymagumóval rendelkeznek, ami egy megvastagodott, föld alatti szárrész. Ez a gumó egyéves, de minden tavasszal egy vagy több fiókgumócskát képez, a régi gumó pedig elhal. A gumóból hajtanak ki a keskeny, fűszálakra emlékeztető levelek. A növények fajtától függően 5-15 cm magasra nőnek. A krókuszok között megkülönböztethetjük a kora tavasszal virágzókat, a nagyvirágú hibrideket és az ősszel nyílókat.
Az első csapat tagjai február-márciusban hozzák virágaikat (gyakran még a hóban), a hibridek akár április végéig is virítanak, az ősziek általában szeptembertől októberig nyílnak. A legjellemzőbb színek a lila, sárga, fehér, de léteznek kétszínű fajták is.
Illír sáfrány (Crocus tommasinianus)
Fotó: Andreas Rockstein
Napos hely vagy félárnyék?
A korai virágzású krókuszok legjobban a kert napos részén érzik magukat, míg az ősszel virítók a félárnyékos hellyel is megbirkóznak. A nagyvirágú hibridek - ahogyan a klasszikus kerti krókuszok is -, a napos és félárnyékos helyen is megélnek. Fontos tudni, hogy a virágzás annál gyérebb, minél hosszabb ideig kap árnyékot a növény a nap folyamán. Minden fajta a jó vízáteresztő képességű talajt kedveli, mert pangóvízben a gumó berohad. A tavasszal nyílók a homokos, vagy köves talajon is megélnek, az ősszel virágzók számára azonban jobb az agyagos kerti talaj. A nehéz, kötött talajt a tavaszi fajták számára homokkal érdemes lazítani.
Sárgatorkú sáfrány (Crocus sieberi)
Fotó: Col Ford and Natasha de Vere
Csoportban a legszebb
A legideálisabb ültetési idő októbertől-novemberig tart a korai krókuszok számára, az ősszel virágzókat pedig legjobb augusztusban elültetni.
A tavaszi krókuszok ültetési mélysége 6-10 cm legyen, ugyanez a gumók közti távolság is. Az ősszel virágzók gumója nagyobb, ezért valamivel mélyebbre kerüljenek.
Idővel a krókuszok a mélyebb talajrétegekből is tápanyaghoz, nedvességhez jutnak, ezért nem végzetes, ha a gumókat viszonylag sekélyen ültetjük. Kb. 10 gumót ültessünk egymás mellé, mert a virágok legszebben csoportban érvényesülnek. Laza, véletlenszerű ültetéssel a pázsitban krókuszos rétté varázsolhatjuk a kertet. Legajánlottabb az aranysáfrány, a tavaszi vagy kerti sáfrány (vagy tavaszi krókusz), korai sáfrány és illír sáfrány ültetése.
Kerti sáfrány (Crocus vernus)
Kevés törődéssel is beéri
Miután a krókuszt elültettük, kevés törődéssel, gondozással is beéri. Fontos, hogy a leveleket ne közvetlenül a virágzás után vágjuk vissza. Csak akkor távolítsuk el azokat, amikor már elszáradtak, különben a növényt gyengítjük, hamarabb el fog pusztulni. Amennyiben a krókuszokat a gyepbe ültettük, várjuk meg a levelek sárgulását az első fűnyírás előtt. Szükség esetén tavasszal folyékony műtrágyával kezelhetjük, ezt célszerű az öntözővízzel kijuttatni.
Pompás sáfrány (Crocus speciosus)
Fotó: peganum
A krókuszok jól kombinálhatóak a koratavaszi virágokkal, így például a téltemetővel, a hóvirággal, a hunyorral, vagy a tüdőfűvel. Szépen mutat a színes krókusz szőnyeg a lombhullató cserjék alatt, de a gyepben is különleges látványt nyújtanak. Az alacsonyabb fajok, vagy az őszi virágzásúak a sziklakertet is díszíthetik. Cserépben nárcisszal, írisszel együtt ültetve is mutatósak.
Jóféle sáfrány (Crocus sativus)
A korai sáfrány egyik különleges fajtája az ’Orange Monarch’, egészen szokatlan, sötétnarancs virágokkal. A kerti sáfrány ’Pickwick’ fajtája csíkos szirmaival díszít, a hibrid aranykrókusz pedig március-áprilisban ontja sárga fényes virágait. A nagyvirágú hibridekből a ’Harleem Gem’ világoslila szirmokkal, a ’Jeanne d’Arc’ fehér, a ‘Queen of the Blues’, liláskék, ezüstösen csillogó virágokkal gyönyörködteti a szemet. Az őszi fajok közül a liláskék pompás sáfrányt, a koronás krókuszt és a jóféle sáfrányt említhetjük. A pompás sáfrányból az ’Albus’ (fehér) és a ‘Conqueror’ (sötétkék, sötét erezettel) nagyon népszerűek.
A krókusz gumói fiókgumókat képeznek, ezeket nyáron tudjuk felszedni és átültetni. Sok fajta magról is elszaporodik. A krókuszok a hidegben csírázók közé tartoznak, ami azt jelenti, hogy az összegyűjtött magoknak néhány napig fagypont körüli hőmérsékleten kell lenniük, hogy hideghatás érje őket.
A krókuszokat csak ritkán veszélyeztetik kórokozók kártevők. Gombafertőzés okozhatja a gumók rothadását, ilyenkor el kell távolítani a fertőzött növényeket, és ezen a területen kerülni kell néhány évig újabb krókuszok, ill. hagymások (nárcisz, tulipán) ültetését. Meg kell még említeni a gumókat rágcsáló pockot – a legcélszerűbb ellene drótból készült ültetőkosár használatával védekezni.