Jelzi a nitrogént.
A tyúkhúrra (Stellaria media) sokan csak nemkívánatos gyomként tekintenek, főleg, hogy gyakran tömegesen jelenik meg egyes területeken. A nyuszik, tengerimalacok vagy a kanárik rajonganak érte, de nekünk is érdemes jobban megismerkednünk ezzel a növénnyel.
A tyúkbegynek, csibehúrnak is nevezett növény egyéves, ősszel vagy télen csírázik (már 2 °C-on is), majd áttelel. Heverő szárai és apró, fehér virágai vannak. A tyúkhúr jelzőnövénye a nitrogénben gazdag talajnak és minden tő ezernyi magot hoz, amelyek a talajban akár évtizedekig is életképesek maradnak. A komposzttal történő gazdagítás a csírázást is felgyorsítja. Szerencsére a növény csak maggal szaporodik, és könnyen kihúzható a földből, amennyiben valaki nem szeretné a kertjében látni.
A tyúkhúr ugyanakkor értékes élelmiszer is, gazdag A- és C-vitaminban, magnéziumban. Már tavasszal elkészíthetjük az első ízletes salátát a nyers, fiatal, édeskés ízű hajtásokból. Tehetjük rántottába, levesbe, főzelékbe is. Vese- és májtisztító, kőoldó hatást tulajdonítanak neki. Tápláló, frissítő hatása miatt gyengélkedő betegeknek is adják. Nagy mennyiségben fogyasztva a szaponintartalma miatt hasmenést, hányást okozhat (ez elsősorban a legelő állatra jelent veszélyt).