Vadszőlő: van, ami tényleg vad, mások inkább szelídek

Vadszőlő: van, ami tényleg vad, mások inkább szelídek

A valóságban kerti növények, csak kiszabadultak és egyesek már az árnyékukkal is ölni tudnak.

Van hazánkban egy őshonos szőlőfaj, a ligeti szőlő (Vitis sylvestris), de olyan ritka és veszélyeztetett, hogy itt rögtön az elején bevallom, hogy még nem találkoztam vele. Legfeljebb csak az őszi lombszíneződéséről ismerném fel, ha a vörösségét megpillantanám valamelyik ártéri erdő sűrűjében. A magyar tájban mozogva ettől függetlenül minden percben találkozhatunk kertekből kiszökött szőlőkkel. A legritkábban a termesztett (Vitis vinifera)  bor- vagy csemegeszőlő fajtákkal, mert ezek filoxérának (szőlőgyökértetű) ellenálló oltott gyökér és rendszeres növényvédelmi permetezés nélkül nem élik túl a mostoha természetes körülményeket. A ligeti szőlő is valószínűleg azért az ártereken maradt fenn, mert az időnkénti vízborítást a filoxéra nem viseli el.

Parti szőlő, az ártéri özönnövény

A leggyakoribb kiszökött lián a parti szőlő (Vitis riparia), amely ma már özönnövényként hódítja meg a vízpartokat és az ártéri erdőket. Az Amerikában honos szőlőfajok az európai termesztett szőlő alanyaként kerültek hozzánk száz évvel ezelőtt, ezeknek a fajoknak az alaposan szelektált klónjai, fajtái adják a filoxérának ellenálló gyökereit a hazai szőlőskerteknek. A felhagyott művelésű ültetvényekben a rájuk oltott nemes szőlő permetezés hiányában elpusztul, az alany viszont kihajt, gazdagon terem, az ember számára értéktelen apró bogyóit a madarak széthordják, és elfertőzik vele a magyar tájat.

Árnyékával öl

A látvány viszont nem kellemetlen, nyáron szép zöld, ősszel világítóan sárga a lombja. A baj csak az, hogy mindent elnyom, árnyékával megöli a fákat, amelyekre 20 méter magasan is felkúszik. Számos más fás- és lágyszárú liánnövénnyel együtt “függönytársulássá” alakítja a vízparti galéria erdőket, ahol a fák csak élő állványként senyvednek, haldokolnak.

A szelíd, közönséges vadszőlő és háromkaréjú vadszőlő

Egy kevésbé agresszív faj a közönséges vadszőlő (Parthenocissus inserta)  öt levélkével tenyeresen összetett levelekkel, tűzvörös őszi lombszíneződéssel. Ma is kedvelt dísznövény, de nagyon termékeny, a madarak terjesztik a bogyóit, és így gyakran kiszökik a természetbe, ahol egy amerikai növényfajnak semmi keresnivalója nincs. A legszelídebb vad az Ázsiából származó háromkaréjú vadszőlő (Parthenocissus tricuspidata), amely repkényként borítja a patinás régi épületeket, és ma még csak ritkán szökik ki a kertekből.

vadszolok 02
Parti szőlő friss hajtása

vadszolok 03
Parti szőlő dús virágzata

vadszolok 04
Függöny társulás vadszőlővel, komlóval, szulákkal

vadszolok 05
Közönséges vadszőlő őszi lombszíneződése

vadszolok 06
Háromkaréjú vadszőlő őszi lombja és termései

Korábban írtunk róla: