Egyszerű elkészíteni, rusztikus, hangulatjavító és szőlővesszőből készül. Kora ősztől lehet a lakás bejárati ajtajára koszorút akasztani: ezt nevezik kopogtató-koszorúnak. Lássuk, hogyan készül!
A kopogtató lehet komoly alapra rádolgozott sokféle növényi rész és szalag, nekem azonban jobban tetszik az egyszerűbb, szerényebb kinézetű, de természetesebb hatású koszorú.
Gyorsan és könnyen elkészíthető a szőlővessző alap. Kell hozzá 2-3 db 150 cm körüli szőlővessző, melyekről le kell vágni a hónaljvesszőket, a kacsokat azonban érdemes meghagyni, mert fokozzák a természetes (rusztikus) hatást. Aki a vaskosabb koszurút szeretne, az használjon több vesszőt.
A könnyebb hajlíthatóság érdekében meg kell ropogtatni a vesszőket. Ez azt jelenti, hogy minden ízközt két marokra fogva addig hajlítjuk, míg roppanó hangot nem ad, de nem törik el. Ezután saját magára tekergetve, karikára hajlítva a vesszőt, elkészíthető az alap. Nagysága ízlés szerinti, szerintem a 20-25 cm-es átmérő a legjobb.
Ajánlatos a második, esetleg harmadik vesszőt úgy illeszteni az elsőre, hogy az alsó végük közel essen egymáshoz, a tekerés iránya viszont ellentétes az előzővel. Ez lesz az alsó súlypont tömeg szerint is, majd a díszítésnél is látvány szerinti aszimmetriával.
Ezután hasonló módszerrel a szőlővesszőkre tekerhetünk 2-3 db borostyán hajtást. Óvatosan kell vele bánni, mert nagyon törékeny.
Azután következhet a díszítés: egy-két fenyő (ez már inkább adventi hangulatú), vagy boróka ágacska, színes bogyók (vadrózsa, tűztövis, borbolya, fagyal) vagy levendulavirág, melyeket az alsó vaskosabb részen betűzögetek.
A felső részen átfűzött színes szalaggal, vagy egy szinte láthatatlan horgász-damillal az ajtóra akasztható.