Friss, zsenge zöldség.
Nem retek, bár hasonlít rá: a vajrépa, amit fehér répának vagy májusi répának is neveznek, valójában a tarlórépa egy korai vetésű, zsenge, fehér héjú változata.
A gömbölyű vagy hosszúkás, gumókat nevelő vajrépát február végén - március elején kell vetni. 20–25 cm-es sortávolságban, egymástól 10–15 cm-re vessük a magokat. Agyagos, homokos és humuszos talajokban is jól fejlődik, azonban tápanyag- és vízigénye viszonylag magas. A kisebb, kerek szárrészű fajták a legrövidebb tenyészidejűek, a középhosszúak közepes, a nagy, lapított gömb alakúak pedig hosszú tenyészidejűek. Általában 6-8 hét alatt szedhető zöldséghez jutunk.
A vajretek az ókor óta termesztett kultúrnövény. Vitaminokban, ásványi anyagokban, fehérjékben is gazdag. Friss, zsenge termése új ízeket hoz a tavaszi étkezésbe. A héj viszonylag magas arányban tartalmaz mustárolajokat, ezért nyers fogyasztás esetén célszerű meghámozni. A vajrépa levelei a spenóthoz és a sóskához hasonlóan nyersen és főzve is felhasználhatók. A levélnyél felhasználása a spárgához hasonló. A gumó nem csak nyersen, de főzve és savanyítva is fogyasztható.
A zöldség különlegességek kedvelői próbálják ki a vajrépa ’Aramis’ nevű min fajtáját, amely karalábéhoz hasonló, édes, mogyorós ízzel rendelkezik. A golflabda nagyságú répákat már akár 4 héttel a vetés után szedhetjük.
A vajretek nem termeszthető nyáron, mert a meleget is nehezen bírja, a vízigénye is nagyon megnő ebben az évszakban. További nehézség, hogy ilyen körülmények között a földibolhák is jelentős mértékben károsítják.