Nem ördöngösség.
Hosszú ideig társa a növénykedvelő embernek a karácsonyi kaktusz. Azt azonban nem mindenkinek sikerül elérni, hogy virágot hozzon.
László Ákos már gyerekkora óta kedvelője a karácsonyi kaktuszoknak, s a minap saját, virágözönbe borult példányát mutatta be a Kertészkedők Klubjában. Meg is kértük gyorsan, árulja el, milyen gondoskodást kap a növény.
"Mióta az eszemet tudom, mindig volt karácsonyi kaktuszunk. Szeretettel gondolok vissza arra, hogy milyen csoda volt nagymamámnál anno a virágba borult karácsonyi kaktusz, vagy ahogy nagymamámék hívták: karácsonyka. Egy nagy fa állványon díszelgett, és méreteiben túlszárnyalta a miénket is. A szatmári kis falu (Kispalád) minden lakója a csodájára járt.
Eddig valahogyan mindig sikerült kipusztítanom őket, mert nem megfelelő módon tartottam. Ez a példány sem volt eddig ilyen szép, mert a szobában teleltettem. Ha virágozni akart, akkor sem tudott a meleg, száraz levegőjű szobában.
A mostani virágzás egy kísérlet eredménye. Kipróbáltam, hogy a hűvös, fűtetlen lépcsőházban teleltetést követően mi fog történni. Ez a tuti recept. 5-10 fokos, világos helyen virágözön lesz.
Ez a növény kb. 30 éves. Nálam 5 éve van. Egy budapesti hölgytől vettem, akinek az anyukájáé volt, aki meghalt, és a hölgy nem akarta a nagyobb példányt cipelgetni.
Azóta szinte duplája lett a mérete, mert már kétszer ültettem át általános virágföldbe.
Tavasszal, április végén kerül ki az erkély egy árnyékos sarkába és hetente tápoldatot kap. Nyár végén csökkentem a víz mennyiségét, hogy az új hajtások beérjenek virágzásig. Október közepén megy vissza a telelőhelyére és a bimbók megjelenésétől újra több vizet kap. Ha elvirágzik, ismét óvatosan kell locsolni, míg kikerül a szabadba.
Talán a legfontosabb minden növénynél, hogy tavasszal ne fázzon meg, mert az visszaveti az egész éves fejlődését. Tudták ezt nagyszüleink is, akik mindig csak május 1-én tették ki a virágokat. Ahogyan ők mondták: akkor, amikor a csordát először hajtják ki a legelőre."