Asszonyi dologtiltó nap Ilona napja. A Muravidéken, Göntérházán úgy tartották, hogy ezen a napon tilos kenyeret sütni, mert aki megszegi a tilalmat, annak a kiscsibéi eldöglenek.
A Bácskában Ilona napját „üres napnak” nevezték: nem volt szabad kotlót ültetni, csirkét keltetni, kenyeret sütni, kemencét befűteni – különben betegségek és pusztulás várt a baromfira. Hasonló hiedelmek éltek más vidékeken is, ahol azt mondták, hogy a kenyér nem kel meg, vagy hamar megpenészedik, ha ezen a napon sütik. A fonással és szövéssel is óvatosak voltak: aki ilyenkor kender- vagy lenmunkába kezdett, annak a fonala összegubancolódott, a szövése nem sikerült.
A dologtiltó napok, így az Ilona-naphoz kötődők is, sokszor a közösségi rendet és a munkaritmust szabályozták. A nyári aratások, betakarítások idején ezek a napok pihenőt biztosítottak, miközben a tiltások félelmetes következményekkel riogattak: elpusztuló csirkék, romló kenyér, balsikerű fonás. A tilalmak így erősítették a szokást, hogy az emberek valóban megálljanak, és ne dolgozzanak túl.
A néphit szerint Ilona napján az időjárás is üzenetet hordozott. Ha esett az eső, saras és nehéz őszt vártak, ami megnehezítette a betakarítást. Ha viszont derült volt az ég, jó és bőséges termést reméltek.
Érdekesség, hogy a névnap eredete is befolyásolhatta a hiedelmeket. Szent Ilona, Konstantin császár édesanyja, akit a keresztény hagyományban nagy tisztelet övez, a IV. században élt. A néphagyomány gyakran kapcsolta össze a szentek ünnepét a mezőgazdasági munkák ritmusával, így lett Ilona napja is tiltott a sütésre, fonásra, keltetésre.
Ezek a szokások mára jórészt feledésbe merültek, de a népi kalendárium részeként emlékeztetnek rá, hogyan élt együtt a régi paraszti társadalom a természet ritmusával, s hogyan szőtte bele a hitét és félelmeit a mindennapi munkába.
.
