Alajos napján ránk köszönt a csillagászati nyár. A nyári napfordulat – amint az közismert – egyben a Nap visszaútját is jelzi, és a hónap végéig 3 perccel csökken a nappalok hossza.
Ünnep volt az év "teteje" a keltáknál, a germánoknál és a szlávoknál, és tovább élt a keresztény Európában is, mindenekelőtt a Szent Iván-napi tűzünnepben.
Az "égi tűz" köszöntése azonban nem korlátozódott Szent Iván napjára. A tűzugrás, tűztaposás és más "tüzes" népszokás minden napforduló körüli ünnepnek része volt (pl. Antal-, Vid-, László- és Péter-Pál-napkor), sőt, a Balkánon az egész Rák hónapot, bezárólag Illés napjáig (július 20.) ünnepi időszaknak tekintették.
