Március 12. Gergely, a tavaszkezdő

Március 12. Gergely, a tavaszkezdő

Gergely napja a középkorban sokfelé tavaszkezdő, melegváró nap, a Juliánus-naptár szerint a tavaszi napéjegyenlőség időpontja volt.

 

Gergelyről ma a pásztorok azt mondják: „Gergő tekergő, csak kárt csinál, mert ha Gergő megrázza a szakállát, a bíbiceket jócskán ellepi a hó. Márpedig a bíbicek Gergő napján már fészken ülnek, Gergő napján tojjak az első tojást." A Gergő-napi zivatar is rossz időt mutat.

Gergely általában vető- és termésjósló nap. Búzát, rozsot, hüvelyeseket és palántának valót lehet és kell vetni. Kupuszinán Gergelykor csírázatlanul vetik a hagymamagot. Székelykevén azt tanácsolják, hogy a földeken dolgozó ember még kint rázza ki bocskorából a földet, mert ha hazaviszi, nem lesz jó termés. Ezenkívül arra is vigyázzon a gazda, hogy a vetés előtti éjjel ne aludjon a feleségével, mert üszkös lesz a búzája. Hasonló okból pénteken se vessen, de tökös rétest se süssön búzavetésig a háziasszony.

A gergelyjárók - gergőgyerkök - jó hangú és jó hallású, jól tanuló gyerekekből kerültek ki. Mindennapi ruhában, de gazdagon felpántlikázott kalappal indul a falunak a négy vagy több gergőgyerök. A vállukig érő, kalapjukról körös-körül lelógó pántlikákat a rokon lányok adták. Akinek jobb módú rokonai voltak, az gazdagabb, szebb pántlikás kalappal dicsekedhetett. Versengtek is a lányos mamák a pántlikák adományozásában. Azt akarták bizonyítani, hogy az ő lányuknak gazdag hozománya lesz, érdemes vele foglalkozni.

Ha tetszett a cikk, kövesd a Hobbikertet a Facebookon is!

BEZÁR

Vélemény, hozzászólás?