A szőlő metszése

A szőlő metszése

Bárhogy műveljük is a szőlőt, a metszési alapelvek nagyon hasonlóak. Fontos, hogy a kellő számú csapot a megfelelő rügyszámra messünk vissza, mégpedig úgy, hogy a jövő évi hajtásokat is kinevelhessük.

 

Elmondom, amit a legfontosabbnak tartok: semmiképpen ne terheljék túl a tőkéket, mert akkor sok lomb fejlődik, a termett boruk pedig alacsony alkoholtartalmú, gyenge minőségű lesz.

A szőlők három művelési formája az alacsony bakművelés, a huzal mellett nevelt közepes kordon és a magasművelés.

Szőlő

A metszés mindhárom művelési módnál - sőt a falra, kerti lugasra futtatott tőkéknél is - azonos és a lényege az, hogy kellő számú csapot a megfelelő rügyszámra metsszük vissza oly módon, hogy az idei termővessző alatt maradjon egy kétrügyes, ú.n. ugarcsap, amely a következő évi termőhajtásokat fejleszti ki. Ezt nevezik váltócsapos metszésnek.

A szőlő azon növények közé tartozik, amelyek a termésüket nem a vesszőn közvetlenül, hanem a rügyből előtörő hajtáson hozzák. A szőlőtőke rügyeiből is először hajtás fejlődik, rajta levelekkel és fürtökkel. Ez egészen más metszést követel, mint pl. a kajszi, vagy a szilvafa, amelynek a termőrügyeiből virág és gyümölcs lesz. A vessző oldalán levő, vékony hajtórügyekből pedig hajtások keletkeznek.

Szőlő

Ha a szőlőtőkét helyesen metsszük meg, akkor a tőkék nyáron is szellősek lesznek, minden hajtásukat éri az áldásos napsütés és hatékony lesz az elkerülhetetlen permetezés is. A fürtök pedig elegendő napsütéshez és meleghez jutnak, a bogyók bőségesen gyűjtenek cukrot, savakat, íz-, illat- és zamatanyagokat. Így a csemegeszőlő fürtjei ízletesek lesznek, a borszőlő bogyóiból pedig a gazdák, a vincellérek finom mustot tudnak sajtolni, amiből rangos bor kerül a családok és a fogyasztók asztalára.

Ha tetszett a cikk, kövesd a Hobbikertet a Facebookon is!

BEZÁR

Vélemény, hozzászólás?