A föld feletti része kísértetiesen hasonlít a napraforgóhoz, a föld alatti pedig a burgonyához. Rendkívül egyszerű a termesztése: tavasszal kell a gumóit elültetni. Nagyszerű a krumpli helyett.
"Egy vetés után több évig eltartható, sőt kiveszteni is alig lehet." Így ír a csicsókáról (Helianthus tuberosus L.) Galgóczi Károly a "legújabb kútfők után" a Kertészet kézikönyve című, 1896-ban megjelent könyvében. Az azóta eltelt több mint száz évben méltatlanul keveset törődtünk ezzel a szerény igényű kultúrnövénnyel, amelynek a modern táplálkozásban jelentős szerepe lehet.
A csicsóka (de nevezik topinamburnak vagy jeruzsálemi articsókának is) évelő növény, a szára akár két méter magasra is megnő, csúcsán a napraforgóhoz hasonló, de annál kisebb, sárga virágok nyílnak, amelyek vázában is mutatósak, tartósak.
A töve közelében, a talaj felszíne alatt jércetojás nagyságú gumókat fejleszt. A régi fajták gumói rücskösek, formátlanok voltak, ami megnehezítette a tisztogatásukat, az új fajták gumói azonban sima felületűek.
A növényt a gumók tavaszi elültetése útján lehet meghonosítani a kertben. Szinte mindenütt megél, kevés gondozásra tart igényt, számottevő betegségei nincsenek, tehát méltán sorolható a bio-növények közé!
A gumók képződése a nyár folyamán kezdődik, és kora ősszel már lehet szedni őket. Az idősebb állomány alól bármikor szedhetik a gumókat, kivéve a téli hónapokat, amikor fagyos a föld. Célszerű mindig annyi gumót felszedni, amennyit rövid időn belül feldolgoznak, mert a gumók nehezen tárolhatók: száraz körülmények között gyorsan fonnyadnak, nedves helyen, pedig megpenészednek.
A csicsóka gumók sütve, főzve, salátaként fogyaszthatók, igen kellemes ízűek és könnyen emészthetőek. Szárítás után liszt és tészta készül belőlük. Nagy értéke a csicsóka gumójának, hogy a benne levő szénhidrát nem keményítő, hanem inulin formájában van jelent, ezért a cukorbetegségben szenvedők is fogyaszthatják.
A házikertek, a kiskertek szép és hasznos növénye, a lombját silózva a háziállatok szívesen fogyasztják. Az erdészek is sokra becsülik, mert a vaddisznók, az őzek és a szarvasok szívesen lakmározzák az erdőszélre telepített csicsóka gumóit.
