Fűnyíró robot költözött a kertembe

Fűnyíró robot költözött a kertembe

Kölcsön kaptam egy hétre a Bosch új robotfűnyíróját. Telepítettem, majd lestem, amint a kertben járt-kelt. Eleinte sokat elmélkedett a gyep természetén, később viszont megtáltosodott és szorgalmasan cirkált kerítéstől kerítésig.

 

Nem kis dolog, amikor teljesen új kerti gép születik, ezért különösen megbecsülöm az alkalmat, hogy a Bosch elhozta a fűnyíró robotját a kertembe egy hétre. Leírom, hogyan érezte magát a vendég nálunk.

Fűnyíró robotból többfélét is lehet már kapni, nem is rosszak a tapasztalatok, csak egy a bökkenő: a legkevésbé drága is 3-400 000 Ft, de az árak a négymilliót is meghaladhatják a kiviteltől függően. A robotok között az irányíthatóságban, programozásban, akkumulátorban, teljesítményben vannak különbségek. Létezik GPS-vezérlésű, egy hektárral is megbirkózó, sokkéses szörnyeteg, amelynek természetes élőhelye a dimbes-dombos golfpálya. És van a házikert néhány száz négyzetméteres gyepének gondozására hivatott takaros, kutya- és gyerekbarát villanybárány is. Na, én az utóbbiból kaptam egy zöld példányt, amely Bosch Indego névre hallgat. Mivel a háztartásunkban nincs még más robot, mi csak Botnak hívtuk.

Nem volt számomra ismeretlen a robotfűnyírás gyakorlata, mert alig egy éve próbálhattam ki a Honda hasonló, Miimo nevű robotfűnyíróját, amely egy nagyon jól sikerült darab. Az is futurisztikus, erősen japános stílusú, precíz kidolgozású kerti gép. Talán azt egy kicsit nagyobb területre méretezték, mint az Indegót, és úgy emlékszem, hogy maga a gép is testesebb volt, mint a Bosch új fejlesztése.

A Bosch amúgy sok kerti gépet gyárt, gyakorlatilag mindent, amiben villanymotor dolgozik. Újdonságnak számítanak viszont a Li-ion akkumulátoros kerti gépek, mint például a hagyományos fűnyíró, szegélynyíró, sövénynyíró, ágfűrész és a láncfűrész. Ezek 1-2 éve jelentek meg a kereskedelemben, tavaly pedig alaposan végigteszteltük mindegyiket, kertész, ergonómus és kertépítő szakember közreműködésével. Mindegyik ügyes szerszám volt, de a legjobb azért a fűnyíró volt közülük. Most pedig épp ennek akadt konkurenciája a robotfűnyíró „személyében".
A Bosch szakértője, Péter hozta el Botot egy péntek délután, egy méretes lapos dobozban. Ebben volt összeállítva a teljes telepítőkészlet, amelynek fő részei a robot mellett a dokkoló állomás és néhány spulni vezeték.

Bot

A dokkoló nem más, mint egy erős műanyaglap, amelyen egy kisfeszültségű konnektor van: erre áll rá automatikusan a robot, ha lemerült, vagy ha épp nincs szükségünk a szolgálataira. Olyan bájos ilyenkor, mintha pihenne a sok munka után. A vezeték pedig a fűnyírási terület kijelölésére szolgál: úgy működik, mint egy földre fektetett villanypásztor. Bot így nem megy világgá.

A dokkoló

Telepíteni úgy kellett, hogy Péterrel kitaláltuk, hol legyen a dokkoló. Találtunk neki egy félreeső helyet, ahol nem zavar, viszont van a közelben egy kerti konnektor, amire rádughatjuk. Az időjárás nem zavarja, érheti eső, sőt az öntöző is ráspriccelhet, meg sem kottyan neki. A Bosch valszeg feltételezi, hogy aki ilyen drága kerti gépet vesz, az már az öntözést is automatizálta, úgyhogy a robot vízálló kivitel. A dokkoló egyik oldalán elkezdtük vezetni a vékony, zöld vezetéket a fűben. Elvileg a fű alatt, a földbe süllyesztve is vezethető, de a fű fölött is néhány centivel. Sátorcövekhez hasonló peckekkel lehet a talajhoz rögzíteni (ebből rengeteget kapunk a csomagban). Úgy vezettük a drótot, hogy Bot kerülje ki a fákat és bokrokat, viszont menjen szépen a ház és a kerti járdák mellett. Kb. fél óra alatt körbekerítettük a kertet, és végül visszaérkeztünk a dokkolóhoz. A fűbe fektetett zsinór egyébként állítólag néhány hét alatt lesüllyed és eltűnik a fűcsomók között – ami nem baj, ettől még érzi a jelenlétét a robot.

Drótok

Bot nem tegnap született, látszott rajta, hogy egy ideje már szolgálatot teljesített itt-ott, például újságok szerkesztőségében, a Bosch gyár parkjában, talán áruházak parkolójában is. Szóval nem volt karcmentes, de így is nagyon pöpecül nézett ki: mint egy hatalmas high-tech rózsabogár, úgy csillogott a kertben. Az első indításhoz rátettük a dokkolóra, majd a programozható hátlapján megnyomtuk rajta a gombot, amin az állt, hogy Nyírás.

Péter programozgatta is, mert vannak azért bonyolult kertek, ahol több terület között kell közlekednie a robotnak, szegélyt kell nyírnia, dombra kell másznia, folyosókon kell átkelnie. A mi kertünk csak annyiban extrás, hogy a fűben vannak kisebb nagyobb gyerekjátékok, pl. homokozó lapát, felfújható medence, ottfelejtett papucs stb., amelyek elhelyezkedése folyamatosan változik. Szükség lesz tehát a szenzorokra.

Programozás

Bot „háta" egyébként egyetlen nagy szenzor. A teljes burkolat imbolyog jobbra-balra, de nem azért, mert gyenge az anyaga, hanem mert úgy viselkedik, mint egy dzsojsztik, amely minden irányban érzékeli az elmozdulásokat. Ha ütközik valamivel, akkor először megáll, eltárolja a saját mentális térképén az akadályt, majd megfordul és megy tovább. A kisebb akadályoknál csak megijed, kikapcsolja a késeit és óvatosan halad előre. Tapogatózik. Ha minden OK, például csak a bukkanó volt a fűben, akkor legközelebbre már tudni fogja, hogy mi a dörgés.

A füvet gyönyörűen nyírta. Egy nagy piros tekerőgombbal beállítható, hogy mekkorára hagyja a szálakat. Én úgy állítottam be, hogy először nagyra hagyja, később pedig átállítottam alacsonyabbra. Szép, egészséges nyírásnyomot hagyott, szabályos, párhuzamos sávokban dolgozott. A fűnyesedéket nem gyűjti, mint ahogy a többi robot sem, helyette mulcsoz. Ez azt jelenti, hogy a levágott apró, néhány milliméteres darabokat a kések által keltett légárammal befújja a fűcsomók tövéhez. A fűszecskák ott elkorhadnak és táplálják a talajt. Állítólag ilyenkor évente egyszer lazítani kell az így kialakuló gyepen, de ezt én nem tapasztaltam – én a hagyományos fűnyíróval is helyben hagyom a szálakat és évek óta gyönyörű, vastag és rugalmas a pázsit, mindenféle műtrágya nélkül is.
Bot három napig tanulmányozta a kertet. Erre Péter előre felkészített, úgyhogy nem ért váratlanul. Ugyan nyírt is, de elég lassan, és minden méter megtétele után megállt egy kicsit, gondolkodott. Egyszer ilyenkor odahajoltam a tenyérnyi LCD-kijelzőéhez és láttam, hogy valami olyasmit írt, hogy „térkép rögzítése" vagy „adatok mentése". Aztán amikor eltelt a tanulóidő, már flottul cirkált a drótjai által meghatározott területen. Mi kb. 150 négyzetmétert nyírattunk vele, ezt simán lenyírta egy menetben, nem kellett közben töltenie magát. A végén pedig szépen visszatért a dokkolóhoz.
Amikor nyír, akkor kellemes sercegő hangot ad. Amikor meg nem, akkor halk „terminátoros" robothangja van. A hátsó kerekeit külön-külön motorok hajtják, ezért borzasztóan fordulékony, egy helyben is megpördül, izgalmas a mozgása. Az első kerekei olyan stílusúak, mint pl. egy babakocsié, azaz engedelmeskednek a hátsó kerekek által megszabott iránynak. Az első kerék viszont extra érzékelőket is tartalmaz, megérzi a talaj emelkedését, de megakadályozza azt is, hogy Bot véletlenül beleessen egy gödörbe vagy árokba. Vigyáz ő magára!

Térkép rögzítése

A többi fűnyíró robothoz képest a Bosch szabályosan megy. A többi gyártó a véletlenszerű útvonalra esküszik, tehát a robotjaik addig cirkálnak össze-vissza a kertben, amíg az utolsó fűszál is sorra nem kerül. Ezt az elvet a rendszerető német mérnökök valószínűleg ki nem állhatták, úgyhogy Bot szabályos útvonalat tervez magának. Mindig párhuzamos sávokban nyír, és bárhol is kezdi el, szépen végigmegy a teljes kerten. Nem nyír kétszer egy helyen, tudatosan falja a métereket, gyorsan végez. Ha valahol akadályba (pl. a fűben hagyott papucsba) ütközik, akkor megfordul és a papucs mögötti sávot kihagyja. Semmi baj, majd jön másnap ide újból. Nekem azért tetszett ez a módszer, mert a random cirkáló robotok szerintem letapossák maguk előtt a hosszabb fűszálakat, amelyeket később aztán nem tudnak lenyírni. Na, ez az Indegóval nem fordul elő.

Bot hátán van egy nagy piros STOP gomb, amelyet megnyomva könnyen leállítható. Így tettem például akkor, amikor rájöttem, hogy a kisebbik gyerekem fél tőle, és a bemutatást jobb lenne álló robottal megejteni. Ugyanígy egyetlen gombnyomással vissza lehet küldeni a dokkolóra. Ilyenkor elindul, addig megy, amíg meg nem érzi a fűben fekvő vezetéket. Ha megérezte, akkor ráfordul és addig követi, amíg a dokkolóhoz nem ér.

Visszatért a helyére

Felmerült bennem, hogy vajon félteni kell-e a tolvajoktól, mert mégiscsak egy drága eszköz, amely felkapható. De a rabló nem menne vele sokra, mert ha felkapják és máshol leteszik, akkor pinkód kell az indításához, és a saját dokkolójához is digitálisan kötődik. Ezúton is üzenem tehát azoknak, akik robotlopáson gondolkodnak, hogy nem fog sikerülni, kár próbálkozni.

Én egyszer felborítottam a hátára és megvizsgáltam a késeit. Kíváncsi voltam, hogyan vág, és miért nem csorbul ki a pengéje a sok üzemóra alatt. Úgy működik, hogy a nagy ház alatt van egy kisebb, kb. arasznyi átmérőjű harang, ami alatt apró kések dolgoznak. Ez azt is jelenti, hogy ha pl. valami oknál fogva rámenne a lábamra nyírás közben, akkor azért még messze lenne attól, hogy megvágjon, mert a harang kívül tart mindent, ami kiemelkedik a fűből. Persze nem is tudna rámenni a lábamra , mert a döccenésre rögtön leállítaná a késeit is és maga a gép is megállna, visszafordulna. Az apró (pl. otthoni hámozókés méretű és vastagságú) pengékből 3 db van, lazán rögzülnek a forgó részhez, a centripetális erő tartja őket helyben a nyíráskor. Állítólag nagyon jól bírják a gyűrődést, élezni nem is kell őket, legfeljebb cserélni, de nagyon olcsó cseredarabok. Ellentétben egy hagyományos nagyméretű fűnyírópengével, ami simán 5-6000 Ft, viszont élezni is kell időnként.

Szomorú voltam, amikor Botnak mennie kellett, de előre felkészültem a búcsú pillanatára. Tudtam, hogy az [origo] szerkesztőségébe készül. Úgyhogy szépen felszedtem a vezeték cövekeit, feltekertem a zsinórt. A gépet és főleg a fűvágó részeit meg akartam egy kicsit takarítani, mielőtt átadom, de nem tapadt rá a fűnyesedék, úgyhogy nem volt nehéz dolgom.

A Bauhausban láttam árulni, de más szakkereskedésekben is lehet kapni, akciósan 399 ezerért. Az akcióba az is beletartozik egyelőre, hogy a Bosch szakemberei telepítik. Ezzel állítólag az emberek fele nem él, mert elég szórakoztató a telepítés és szeretnek vele pepecselni, kísérletezni. Mint ahogyan én is. Ha nekem lenne egy ilyenem, akkor kb. heti 1 órát nyernék vele, évente 8 hónapon keresztül, azaz évi 35 óra fűnyírást takarítanék meg. De szerintem a legtöbb kertes házban nagyobb a gyepterület, inkább a 300 négyzetméterhez közelít, így akár 70 órát is spórol évente. Azt is meg kell hagyni, hogy én a heti egyszeri nyírással azért nem tartom elég gondozottan a füvet, lehetne hetente kétszer is nyírni, mert akkor szebb lenne – és Bot ugye folyamatosan nyír, azaz a gyep mindig szép. Szóval adjunk neki 100 óra értéket. Így ha csak 4 évig működik és nekem 1000 Ft-ot ér egy órám, akkor behozza az árát. Egyébként szerintem 4 évnél nagyobb az élettartama, én 8-10 évre saccolom. Ugyanakkor alapvetően szeretek füvet nyírni, és van is szuper (egyébként szintén Bosch) akkus fűnyíróm, úgyhogy ameddig az el nem kopik, nekem robotom nem lesz. Utána viszont visszatérnék a kérdésre, ugyanis Bot máris hiányzik.

Ha tetszett a cikk, kövesd a Hobbikertet a Facebookon is!

BEZÁR

Vélemény, hozzászólás?