Összegyűjtöttük a legfontosabb tudnivalókat a megfelelő rózsa kiválasztásáról, ápolásáról és virágoztatásáról.
A rózsa már az ókorban is nagy becsben tartott dísznövény volt. Megszámlálhatatlanul sok fajta között válogathatunk, ami nehezebbé teszi a dolgunkat, ha rózsát szeretnénk telepíteni.
Így legyen saját rózsaszálad!
A kertbe ültethető rózsák két nagy csoportra oszthatók: a kerti fajokra és a botanikai fajokra.
A botanikai fajok a közismert vadrózsához hasonlóan szimpla virágúak, öt sziromlevéllel. A hibrid fajok az úgynevezett középkori rózsák. E két csoport képviselőivel elsősorban gyűjteményes kertekben, közparkokban találkozhatunk. Ismertebbek közülük a hússzínű virágú ráncos levelű rózsa, a rózsák háborújában a York családot jelképező fehér rózsa, a Jókai regényből is ismert sárga rózsa és az erős illatú damaszkuszi rózsa. Ezek a fajok viszonylag ellenállók, könnyen tarthatók.
Melegigényes cserjék
Az úgynevezett kerti rózsák fajtái mára már követhetetlen keresztezések sorozatán át nyerték el jelenlegi formájukat, és a fajták száma folyamatosan nő. Igényesebbek, tehát ha dúsan virágzó töveket akarunk, azért tennünk is kell. A rózsák hosszú élettartamú, alapvetően melegigényes cserjék, ezért a jó helykiválasztás nagyon fontos. Jó szerkezetű, gyorsan felmelegedő talajba, napos helyre ültessük a töveket. Jó, ha az ültető-gödörbe magas foszfor tartalmú gyökeresedést elősegítő műtrágyát is teszünk. Elég mélyen gyökeresedő növények, de a nagy nyári szárazságban meghálálják az öntözést.
Kártevők közül a levéltetvek, kórokozóik közül a rózsalisztharmat és a rózsarozsda a legjelentősebb, ellenük a rendszeres védekezés elengedhetetlen. Vannak fagyérzékenyebb csoportok, amelyeket télen takarni kell.
Tavaszi munkák
A rózsafajták szaporítása szemzéssel történik, ezért a talajfelszín alól gyakran előretörnek az alanyrészből kihajtott vadhajtások. Ezeket a tavaszi metszéskor tőből el kell távolítani, mert ha megerősödnek, előfordulhat, hogy a nemes rész elhal, és marad egy vadrózsatövünk. A rózsatöveket tavasszal metszeni kell, hogy ne nyurguljanak fel, és ne sűrűsödjenek be, a napfény a tövek belső felét is érje, így érhető el a folyamatos, dús virágzás. (A futórózsák metszéséről korábban itt írtunk >>)
A teahibrid rózsák hajtásvégein csak a főbimbót hagyjuk meg, a többit csípjük le. Így lesz igazán nagy virágú rózsánk. Viszont a floribunda rózsák valamennyi kisebb oldaltengelyének középső bimbóját csípjük ki, így az összes többi virág egyszerre nyílik, pompás virágszőnyeget alkotva. A töveken vannak úgynevezett vadhajtások, amelyek végén nincs bimbó. Ezeket felére vágjuk vissza kifelé álló rügyre. Az ebből kinőtt hajtások később virágozni fognak.
