Kőfali pintyő, de nem tollas a háta. Mi az?

Kőfali pintyő, de nem tollas a háta. Mi az?

Hát nem madár..., hanem egy vadon is élő csinos növény, amely a kövek között is megél, a zsázsához hasonlóan fűszeres ízű, ráadásul valódi C-vitamin bomba.

 

A kőfali pintyő (latin nevén Cymbalaria muralis/Linaria cymbalaria) egyike azon vadon élő növényeknek, amelyekre a legritkábban tekintünk gyomként. Miért is? Nos, például a csípős csalán és a ragadós galaj mellé téve nem kétséges, hogy melyikük nyeri a növényszépségversenyt.

Kőfali pintyő

Az útifűfélék családjába tartozó kedves kis évelő értéke azonban túlmutat szépségén: a természetben oly elterjedt növény ehető is. A régi gyógy- és fűszernövényes könyvek a kőfali pintyőnek skorbutellenes tulajdonságokat tulajdonítottak, ami azt jelenti, hogy magas a C-vitamin tartalma.

Sárga közepű lila virágait és kerek, karéjos leveleit felhasználhatjuk elsősorban különböző saláták elkészítéséhez. Igen hosszan szüretelhetünk a növényről, amelynek íze a zsázsáéra emlékeztetően kissé fanyar és csípős.

Kőfali pintyő

Európa mediterrán vidékein őshonos, de az idők során más területeken is széles körben meghonosodott. Általában sziklák hasadékaiban, kőfalak repedéseiben telepszik meg (innen ered francia neve, a "Róma romja"), de gyakran találkozhatunk vele járdák, gyalogutak mentén is. Alacsony, de hajtásai akár egy méterre is elkúszhatnak.

Szárazságtűrő, a kertben hamar elszaporodik, sűrű szőnyeget alkot. Élőhelyétől függően lehet kúszó, kapaszkodó vagy lecsüngő. Májustól októberig virágzik.

Ha tetszett a cikk, kövesd a Hobbikertet a Facebookon is!

BEZÁR

Vélemény, hozzászólás?