Mandarin vs. narancs – a tangerinek támadása

Mandarin vs. narancs – a tangerinek támadása

Bárcsak ne kéne a narancsot késsel hámozni, vastag héját kidobni, maróan savanyú ízét elviselni! De szerencsére itt van néhány mandarinféle, amelyek nem ennyire problémásak. Nevezhetnénk őket mandarinnak is, de nem tesszük: a cikkből kiderül, hogy miért...

 

Sok botanikus próbálkozott a mandarinszerű gyümölccsel rendelkező citrusféléket különféle fajokba csoportosítani. A kutatók véleménye azonban még ma is eltérő. Azonban a géntérképezés korában bizonyára már nem várat sokáig magára az egyértelmű rendszertan.

A következőkben bemutatjuk a mandarinféle citrusok egyes fajtacsoportjait és változatait. Ide tartoznak a klementinek, tangerinek, mandarinok és satsumák, valamint ezek hibridjei.

KLEMENTINEK ÉS TANGERINEK

Klementin (clementine) névvel az apró gyümölcsű, vékonyhéjú, könnyen hámozható és magvatlan mandarinfélék fajtacsoportját illetik. E gyümölcsök meghatározóan édesek és kevésbé ízesek.

klementin

Az átlagosan tíz magnál többet tartalmazó fajtákat monreali klementinnek, vagy csak egyszerűen monrealinak nevezik (nem tévesztendő össze a ´Monreal´ fajtával). A klementinek egyes fajtái nem képeznek termékeny pollent, ezért csak idegenbeporzással termékenyülhetnek meg. Ha tehát ezeket a fajtákat próbáljuk magvakkal szaporítani, mindenképp hibrid növényekhez jutunk.

A tangerinek neve az amerikai angolból származik, de mára szinte mindenütt elterjedt a világon. Tangerinnek nevezik azokat a mandarinféléket, amelyek héja vörösesre, sőt néha akár bordóra színeződik. Jellegzetes tangerinfajta a ´Dancy´.

MANDARINOK

A mandarinokra (legfelső kép) általában a sárgás, csak enyhén narancsszínbe hajló héj jellemző, amely jellegzetes, egyedülállóan fűszeres illatot áraszt. Termései magvakban gazdagok.

Illatos virágai, keskeny, lándzsás alakú levelei és csábító gyümölcsei révén a mandarinból kiváló szobanövény nevelhető, amely aztán a fagyvédett télikertben is jól megterem.

SATSUMÁK

A satsuma egy mandarinmutáció, amely a Kiusu nevű japán sziget Satsuma tartományából származik. Kevés magot tartalmazó gyümölcseit rendkívül korán érleli, így azok már októberben szüretelhetők.

Satsuma

A fénylő, narancssárga, olykor zöldessárga foltokkal tarkított gyümölcshéj könnyedén leválasztható. A gyümölcshús kevéssé jellegzetes ízű: savanykástól édeskésig változik. A satsuma jól viseli az alacsony hőmérsékletet, ezért kiválóan nevelhető klímánkon nyáron a szabadban, télen pedig gyengén fűtött télikertben vagy üvegházban.

Ha tetszett a cikk, kövesd a Hobbikertet a Facebookon is!

BEZÁR

Vélemény, hozzászólás?