A narancseperfa nem megszokott látványt nyújt. Termése első pillantásra meglehetősen meghökkentő: grapefruit méretű, ráncos kis labdákhoz hasonlít.
Nem mellesleg, a sárgás fa erős és rugalmas, és annyira kemény, hogy eredeti élőhelyén, Észak-Amerikában még a termeszeknek is beletörik a csáprágójuk. A 19. század első felében került át az európai országokba. De vajon nevelhető-e narancseperfa bármelyik kertben? Nos, gyakorlatilag igen: gyorsan nő és viszonylag igénytelen. Az alábbiakból kiderül, milyen alapvető igényei vannak ennek a különleges növénynek!
Mi az a narancseper?
Sokan még soha életükben nem hallottak erről a különös fáról. Így ha szóba kerül, az első, amit érdemes tisztázni, milyen növényről is van szó tulajdonképpen.
A narancseper (Maclura pomifera) bár nem rokona a citrusféléknek, gyümölcse enyhe narancsillatot áraszt, és ez éppen elég volt ahhoz, hogy a hétköznapi nevébe belekerüljön a "narancs" szó. Furcsa alakja és színe miatt sok egyéb néven is illetik őshazájában, ezek közé tartozik például a "zöld agy", a "majomagy" vagy a "sövényalma". A termés – kellemetlen íze miatt – emberi fogyasztásra alkalmatlan.
Ez a lombhullató fa hosszú, kemény és tűéles tövisekkel rendelkezik, amelyek még az autók gumiabroncsát is képesek átszúrni. Éppen e tulajdonsága miatt vált belőle elsőrangú védősövény telekhatárra. Garantáltan elrettenti a nemkívánatos látogatókat attól, hogy megpróbáljanak átjutni rajta. Ha tehát sövényt szeretnénk nevelni belőle, a szívós kis fákat egymáshoz közel ültessük, és rendszeresen, jó alaposan metsszük meg azokat, hogy idővel sűrű, áthatolhatatlan bozótot alkossanak.
Bár a szögesdrót elterjedése sok helyen visszaszorította a narancsepret mint sövénynövényt, a fáját továbbra is felhasználják kerítésoszlopok készítésére. Érdemes tudni, hogy a fa egy bizonyos antifungicidet, tetrahidroxi-sztilbént tartalmaz, amely megakadályozza, hogy a rovarok kárt tegyenek benne. Talán éppen ez a vegyület teszi a fát oly annyira ellenállóvá a rothadással szemben. Ennek köszönhetően nem csupán kerítésoszlopnak, de hajóárbocnak is kiváló. Ha sövényt szeretnénk nevelni belőle, körülbelül 6 méteres magassággal számoljunk, de a természetben ennél sokkal magasabbra is nőhet.
A narancseper alapvető igényei
A narancseperfa nevelése nem bonyolult, történjen az magról vagy dugványról. Némi kihívást jelenthet a magokat kifejteni a termésből. A legjobb, ha megvárjuk, amíg az érett termések a földre hullanak, és a tél folyamán megfagynak; az alacsony hőmérséklet hatására ugyanis könnyebben eltávolíthatjuk a magokat. Érdekesség, hogy Észak-Amerikában a mókusok szívesen fogyasztják a gyümölcsben lévő magokat.
Ha magról nevelünk narancseperfát, a magokat beltérben, külön-külön cserepekben csíráztassuk. Jobb, ha nem a szabadban vetjük el a magot, kivéve, ha teljes bizonyossággal tudjuk, hol szeretnénk, hogy pontosan álljon a fa a kertben. Ha ugyanis már meggyökeresedett, nem könnyű feladat egyik helyről a másikra átültetni.
A narancseperfa igen ellenálló, jórészt igénytelen a környezeti feltételekkel szemben. Ez pedig megkönnyíti a nevelését. A jó vízelvezetésű talaj, a megfelelő öntözés és a napos fekvés elősegíti a fa gyors növekedését és jó kondícióban maradását.
