Március 25. a Kerti Kalendáriumban az egyik legszebb és leggazdagabb jelentésű tavaszi nap. Régi hagyomány szerint e napon kell oltani, szemezni a fákat. A délvidéken ilyenkor a békákat is megfigyelték hajdanán: ha megszólaltak, abból még 40 napi hideg időre következtettek. Okkal nevezik e napot fecskehívogatónak, mert ekkor már a déli szél hazafelé tereli ereszeink lakóit.
Március 25-e Jézus fogantatásának ünnepe. Régi magyar neve Gyümölcsoltó Boldogasszony, és a hozzá fűződő gazdag hiedelemanyag mutatja, hogy az oltás, szemzés hagyományos napja volt e tájon. A jámbor néphit szerint azért, mert Mária is ezen a napon fogadta méhébe Jézust.
Ebben a különös névben egyszerre találkozik a hit és a kert. A gyümölcsoltás itt nem pusztán kertészeti művelet, hanem szinte szakrális cselekedet: az élet továbbadásának, a termékenységnek és a remélt bőségnek a tavaszi jelképe. Nem véletlen, hogy a nap neve a néphagyományban ennyire elevenen megmaradt. Kevés tavaszi dátum kapcsolja össze ilyen természetesen a vallásos képzeletet és a gyümölcsfák gondozását.
A beoltott fa különös ereje
A Muravidéken még ma is hiszik, hogy amelyik fát ezen a napon oltják be, azt nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyik belőle. Ha mégis levágná vagy kivágná valaki, akkor meghal az illető, halála után pedig a pokolra jut, mondták Szécsiszentlászlóban nagyon idős adatszolgáltatóim. De az ilyen fáról jó oltani, mert az új oltás megmarad. Egyesek szerint még nyesegetni, tisztogatni sem szabad ilyenkor a fákat, a nyesedéket elégetni meg éppen tilos, magától kell annak elrohadnia.
A fiatalok nem hisznek a tiltásban, sokfele azt tartják, hogy éppen ezen a napon ajánlatos a gyümölcsfákat tisztítani, oltani, a szőlőt metszeni, oltani, de lehetőleg növő hold idején, mert akkor hamarabb terem. Az asszonyok most vetik a veteményes kertben a palántának valót.
Ezek a tilalmak és ajánlások arról árulkodnak, mennyire nagy jelentőséget tulajdonítottak az oltásnak. A fa sebe nemcsak seb volt, hanem érzékeny határ: az életbe való beavatkozás helye. Amit ezen a napon tesznek vele, annak külön súlya van. A népi gondolkodás ezért egyszerre óvott és bátorított: tiltott bizonyos dolgokat, miközben más munkákat éppen erre a napra tartott a legszerencsésebbnek.
Miért éppen ilyenkor jó oltani?
A hagyomány mögött nagyon is jó kertészeti érzék áll. Március végén a gyümölcsfákban megindul a nedvkeringés, a kéreg alatt újra élénkebb lesz az élet, és a sebgyógyulás feltételei is kedvezőbbé válnak. Sok oltási mód számára ez valóban megfelelő időszak, különösen akkor, ha az alany már megmozdult, de a nemes rész még nyugalmi állapot közeli.
A sikerhez persze ma is ugyanaz kell, mint régen: egészséges oltóvessző, tiszta, éles kés vagy metszőeszköz, pontos illesztés és türelem. Az oltás mindig egy kis bizalmi munka. A kertész úgy kapcsol össze két élő részt, hogy abból később egyetlen, termőképes egész szülessen.
Oltás, szemzés, tisztogatás
Gyümölcsoltó Boldogasszony napja körül elsősorban az oltásról esik szó, de a tavaszi gyümölcsfagondozás más munkái is idetartoznak. Ilyenkor sokfelé még elvégzik a koronatisztítást, a sérült vagy elfagyott részek visszavágását, és a szőlő metszését is, ha az idő még engedi.
A jó kertész azonban itt is mértéket tart. Nem minden fát kell egyszerre és nagy hévvel megmetszeni. A túl korai vagy túl erős beavatkozás, főként hirtelen lehűlés előtt, több kárt okozhat, mint hasznot. Ezért a régi óvatosság ma sem fölösleges: figyelni kell az időjárást, a fa állapotát és azt is, milyen munkát kíván valóban az adott növény.
Békaszó, fecskehívogatás, tavaszi jeladók
A délvidéki megfigyelés szerint, ha Gyümölcsoltó Boldogasszony napján megszólalnak a békák, abból még negyven napi hidegre lehet következtetni. Ez a hiedelem jól mutatja, hogy a tavasz nem lineárisan érkezik meg a népi tapasztalatban, hanem jelek és ellenjelek közt. A béka szava itt nem egyszerű természetkép, hanem időjósló figyelmeztetés.
A fecskehívogató elnevezés ezzel szemben inkább biztató. A déli szél, a megjelenő fecskék és az ereszek alá visszatérő élet mind azt sugallják, hogy a tél már nem maradhat sokáig úr. A kert és az udvar ilyenkor nemcsak munkaterület, hanem figyelőhely is: aki hallja a békát, látja a fecskét, az az év fordulását is közelebbről érzi.
Palántának valót is vetnek
Az asszonyok most vetik a veteményes kertben a palántának valót. Ez a rövid megjegyzés sokat elárul a napról. Miközben a gyümölcsösben az oltás ideje van, a veteményesben már a későbbi nyár alapjai készülnek. A palántának való vetése azt jelzi, hogy a tavasz már nemcsak a fák, hanem a kiskerti növények világát is magával húzza.
A Kerti Kalendáriumban ezért március 25. nemcsak a gyümölcsfák napja, hanem a növekedés bizalmáé is. Aki ilyenkor vet, olt, figyel vagy csak körbejár a kertben, az valójában mind ugyanazt teszi: ráhangolódik arra, hogy az év most már valóban megindult.
Mit üzen ma a kert?
Gyümölcsoltó Boldogasszony napja a kertben a remény és a kézügyesség ünnepe. Kevés tavaszi munka kíván egyszerre ennyi pontosságot és hitet, mint az oltás. A siker nem azonnal látszik, a fa nem rögtön válaszol, mégis minden mozdulat a jövőnek dolgozik.
Ezért olyan szép ez a nap a néphagyományban is. Aki olt, nemcsak ágat illeszt ághoz, hanem termést remél, időt előlegez meg, és részt vesz az élet folytatásában. Március 25. a kert évkönyvében éppen ezért nemcsak hasznos, hanem szinte költői nap.