Miért lehet szükség a növények oltására?

Két-három hét múlva kisüt a nap, kienged a föld fagya, és ennek hatására megindul a fák és a bokrok nedvkeringése, de a rügyek még nem pattannak ki. Ez az az időpont, amikor oltani lehet.

Miért lehet szükség a növények oltására?

Azért, mert a nemes gyümölcsfajták nem szaporíthatók magvetéssel. Ha egy őszibarack magot elvetek, az kikel, de a belőle fejlődő fa az esetek többségében apró, fanyar gyümölcsöt érlel. Ha a fáról lehullott érett dió kikel, akkor csinos csemete lesz belőle, de a kifejlett fa diója nem is fog hasonlítani arra, ami az anyafán terem.

Ezért őseink kitalálták, hogy a nemes, de érzékeny, betegségekre fogékony, gyenge növésű nemes gyümölcsfajtákat erős növekedésű, ellenálló alanyba kell oltani. Kora tavasszal van az ideje például annak, hogy a vadszőlő tőke "nyakába" nemes szőlővesszőt oltsunk. Ez olyan gyors eredménnyel jár, hogy még az év őszén egy-két fürtöt teremhet is a nemes vessző.

Azután előfordul, hogy igényes kertész azt szeretné, ha a meggy vagy cseresznyefáján két-háromféle meggy és cseresznye érne, mert ilyen módon hosszabb ideig lehet a gyümölcsöt fogyasztani.

Az utóbbi időben az oltást a dinnyetermelők is alkalmazzák. A dinnye hajtását tökpalántába oltják, mert így a növény erősebb növekedésű, szárazságtűrőbb, ellenállóbb és bővebben termő lesz.

Az oltásnak is vannak természetesen korlátai: csak a közeli rokonságban levő növények szövetei nőnek össze (kompatibilisek). Nem lehet például almát körtébe oltani, de lehet őszibarackot mandulaalanyra, vagy kajszit szilvába oltani. És szép dolog, de csupán mese az, hogy Itáliában a szőlőt eperfába oltják.

A legegyszerűbb és bárki által, kevés előgyakorlattal eredményesen elvégezhető oltásmód a héj alá oltás és a hozzá hasonló hasítékoltás. Bonyolultabb, de igen sikeres szokott lenni.

Higgyék el nekem, nincs jogosabb büszkeség annál, mint amikor a gazda a saját kezével oltott fáról kínálja kóstolóval a vendégét!