Október 17-én már egészen más hangja van az erdőnek, mint szeptember végén. A lomb egy része lehullott, a talajt vastag avarszőnyeg borítja, a reggeli köd sokáig ülhet a völgyekben, és a fény is laposabban érkezik a fák közé. Egy régi kalendáriumi hagyomány szerint bizonyos vidékeken ezen a napon különösen nem volt tanácsos fölöslegesen bolygatni az erdőt.
Egy magyar kalendáriumi gyűjtés október 17-ét „dolgos napként” említi, de hozzáteszi: néhány kelet-kárpáti, erdős-hegyes vidéken ezen a napon kerülték az erdőt. Nem hordtak fát és nem mentek gyümölcsöt szedni sem, mert úgy hitték, az erdőben élő természetfölötti lény megbüntetheti vagy megijesztheti azt, aki ilyenkor háborgatja az erdőt. A gyantaszedők, valamint a szén- és mészégetők kivételt jelentettek, mert nekik a munkájuk miatt be kellett menniük.
Ki volt az erdei rém?
A forrás az erdői lényt leszi, lesik vagy liszovik néven említi. Ez a kelet-európai, főként szláv néphagyományokból ismert erdőszellem alakja, amelyhez számos olyan történet kapcsolódott, amelyben az erdőt nem egyszerűen emberi használatra váró területként, hanem saját törvényekkel rendelkező világnak tekintették.
A természetfölötti magyarázat mögött azonban egy nagyon is érthető gondolat húzódik meg: az erdő veszélyes hely is lehetett. Október közepén korán sötétedett, gyakori volt a köd, a nedves avaron könnyű volt megcsúszni, az utak kevésbé látszottak, és a vadállatok mozgása is intenzívebb lehetett.
A történetek ezért valószínűleg egyszerre szolgáltak magyarázatként, figyelmeztetésként és viselkedési szabályként. Ha azt mondták, hogy ma jobb nem háborgatni az erdőt, azzal talán egy kis pihenőt is adtak annak – és maguknak is.
Az erdő nem üres ősszel
Kívülről nézve az októberi erdő egyre csendesebbnek tűnik, pedig valójában rengeteg élet zajlik benne. A madarak egy része már úton van dél felé, más fajok helyben maradnak, és lassan megváltoztatják napi mozgásukat, ahogy rövidülnek a nappalok.
A kisemlősök táplálékot gyűjtenek, a rovarok telelőhelyet keresnek, a talajban pedig tovább dolgoznak a lebontó szervezetek. A lehullott lombból nem hulladék lesz, hanem lassan új talajanyag.
A kertben ugyanez a folyamat zajlik kicsiben. Ami most lehullik, elszárad vagy visszahúzódik, annak jelentős része a következő tavasz alapja lesz.
A lombhullás nem a kert „elromlása”
Október közepére sok kertben már komoly lombtömeg keletkezik. A gyepen a vastag, nedves levélréteget érdemes eltávolítani, mert hosszabb idő után fény- és levegőhiányt okozhat a fűnek. A bokrok és fák alatt azonban más a helyzet.
Az egészséges lombból vékony réteg nyugodtan maradhat a talajon. Védi a felszínt, lassan lebomolva szerves anyagot juttat vissza a földbe, és számos apró állatnak ad búvóhelyet.
Ha sok levelet gyűjtünk össze, külön lombkomposztot is készíthetünk belőle. Ez lassabban bomlik, mint a vegyes komposzt, de később kiváló talajjavító anyag lehet.
A korai lombhullásból régen a telet is próbálták megjósolni
A magyar népi időjóslásban általánosan ismert megfigyelés volt, hogy ha a falevél ősszel korán lehull, korán jön a tél. Ez a fajta következtetés tipikus példája annak, hogyan próbálták a természet éves ciklusának egyik jelenségéből a következő időszakot megjósolni.
Mai szemmel természetesen nem minden korai lombhullás jelent közelgő kemény telet. Okozhatja aszály, betegség, talajprobléma vagy egy adott növény természetes viselkedése is.
A megfigyelésből mégis érdemes valamit megtartani: figyeljük, melyik növény mikor és hogyan veszti el a lombját. A saját kert több éven át megfigyelve sokkal többet árul el magáról, mint egyetlen általános regula.
A gombás erdő is őszi jel volt
A néphit szerint azt is mondták: ha ősszel sok a gomba, sok hó várható. Ez sem megbízható meteorológiai szabály, de jól mutatja, mennyire szorosan kapcsolták össze a nedves őszi erdőt és a közelgő tél képét.
A gombák számára valóban kedvező lehet a megfelelő nedvesség és hőmérséklet, ezért egy csapadékosabb ősz után látványosabb termőtest-képződés indulhat. Ebből azonban még nem következik automatikusan havas tél.
Gombagyűjtésnél egyetlen szabály viszont ma is feltétlenül fontos: csak biztosan azonosított fajt fogyasszunk, és bizonytalanság esetén kérjük gombaszakellenőr segítségét.
Az erdei gyümölcsöket sem szedték ezen a napon
Az október 17-i helyi hagyomány külön érdekessége, hogy nemcsak a fahordást, hanem a gyümölcsszedést is tiltották az erdőben. Ez valószínűleg vadon termő termésekre, erdei gyümölcsökre vonatkozhatott.
Október közepén még bőven találhatunk csipkebogyót, galagonyát, kökényt vagy más őszi termést. Sok közülük ilyenkor éri el azt az állapotot, amikor különösen látványos, és egyes fajok emberi fogyasztásra vagy feldolgozásra is alkalmasak.
A természetben gyűjtés azonban ma is körültekintést kíván. Csak biztosan azonosított növényt szedjünk, és ne vigyünk el többet annál, amennyire valóban szükségünk van.
Amit mi „ingyenes termésnek” látunk, az madarak és más állatok számára téli táplálék lehet.
A csipkebogyó most különösen látványos
Az októberi erdőszélek és kertek egyik legszebb termése a csipkebogyó. A vadrózsák pirosló áltermése ősszel nemcsak dekoratív, hanem több madárfaj számára is értékes táplálék.
Ha fogyasztásra gyűjtünk, csak ismert, biztonságos helyről és vegyszerrel nem kezelt növényről szedjünk. A közlekedési utak közvetlen közelében lévő bokrokat inkább kerüljük.
A kertben nem muszáj minden rózsáról levágni az elnyílt virágot. Néhány termést nyugodtan meghagyhatunk, különösen akkor, ha szeretnénk, hogy télen is legyen szín és természetes táplálékforrás a bokrokon.
A kökénynek jól jöhet a hideg
A kökény sötétkék termése ősszel válik igazán feltűnővé. Nyersen erősen fanyar, de hagyományosan sokféleképpen feldolgozták.
A dér vagy fagy hatására a termés íze valamelyest lágyulhat, ezért sokan kifejezetten a hidegebb idő után szedik. Ez nem azt jelenti, hogy október 17. lenne valamiféle kötelező kökényszedő nap, inkább azt mutatja, mennyire szorosan függött a gyűjtögetés az időjárástól.
A természetben hagyott termés itt is fontos táplálék az állatoknak, ezért a teljes bokrot soha ne fosszuk meg a terméstől.
A makk is hullik
Az előző napi, Gál-napi hagyományban már előkerült a makkérés, október 17-én pedig a tölgyesek alatt valóban egyre több makk heverhet.
A régi gazdálkodásban a makk fontos takarmány volt, különösen a sertések erdei legeltetésénél. Ma inkább az erdei ökoszisztéma egyik kulcsfontosságú őszi táplálékforrásaként gondolunk rá.
Szajkók, mókusok és más állatok hordják, rejtik, fogyasztják. A makk egy része pedig éppen azért lesz új tölgyfa, mert valaki elfelejtette, hová rejtette.
Az őszi erdő egyik legfontosabb folyamata tehát gyakran a talajon zajlik.
A kertben most a talajjal is törődni kell
Ahogy egyre több ágyás ürül ki, érdemes elgondolkodni azon, mi történjen a csupasz talajjal. Nem feltétlenül jó, ha egész télen fedetlenül marad.
Érett komposzttal, megfelelő szerves mulccsal vagy bizonyos esetekben zöldtrágyával is védhetjük. A takarás mérsékelheti az eső és a szél talajromboló hatását, miközben a szerves anyag lassan beépül a talaj körforgásába.
Az erdő ebben jó tanítómester: ott szinte sehol nem látunk hosszú hónapokon át csupaszon hagyott talajt. A lehullott lomb automatikusan takaróvá válik.
Fokhagyma még kerülhet a földbe
Október közepén továbbra is elültethetjük az őszi fokhagymát. Egészséges gerezdeket válasszunk, és jó vízelvezetésű helyre kerüljenek.
Az ültetés után a növény még tél előtt gyökeret fejleszthet, tavasszal pedig innen indul tovább. Nem kell megijedni attól sem, ha enyhe időben kevés zöld hajtás megjelenik, bár a cél elsősorban most a gyökeresedés.
Dughagyma szintén kerülhet az ágyásba, ha kifejezetten áttelelésre alkalmas fajtát választunk.
A tavaszi virághagymák ideje is tart
Nárcisz, krókusz, jácint és sok más tavasszal virágzó hagymás továbbra is ültethető. A tulipánokkal még október második felében sem feltétlenül vagyunk elkésve.
A legfontosabb továbbra is a jó vízelvezetés. Ha a hagyma egész télen pangó vízben ül, könnyen rothadásnak indulhat.
A hagymákat cserépben is nevelhetjük, így még egy kis teraszon vagy erkélyen is előkészíthetjük a tavaszi virágzást.
Az erdőt ma sem érdemes teljesen kifosztani
A régi történetben az erdei rém büntette azt, aki október 17-én zavarta az erdőt. Ma természetesen nem ettől kell tartanunk, de a mögöttes gondolat meglepően modernnek hangzik.
Az erdő nem korlátlan készlet. A lehullott ág, a termés, a gomba és az avar mind része valamilyen ökológiai folyamatnak, ezért nem szerencsés mindent „hasznosítani” csak azért, mert elvihetőnek tűnik.
A kertben ugyanez igaz. Nem kell minden magfejet levágni, minden levelet eltüntetni és minden termést leszedni. A természetnek is maradhat belőle.
Az avarkupacban már lehet téli lakó
Október közepére a sünök és más kis állatok egyre aktívabban kereshetnek telelőhelyet. A levelek, gallyak és komposztkupacok ezért nem feltétlenül üres halmok.
Ha nagyobb avarrakást mozgatunk meg, dolgozzunk óvatosan. Különösen fontos ez akkor, ha a kert valamelyik nyugodt sarkában hetek óta érintetlenül áll.
Az egészséges avar egy része nyugodtan maradhat olyan helyen, ahol nem zavar közlekedést vagy gyepet. Egy kert nem attól gondozott, hogy minden négyzetcentimétere fedetlen.
A teleltetés egyre kevésbé halasztható
Október 17-én már komolyan kell figyelni a fagyérzékeny növényeket. A leander, citrusfélék, muskátlik és más érzékeny dézsások esetében a helyi minimum-hőmérsékletek döntsenek arról, mikor kerülnek védett helyre.
Beköltöztetés előtt mindig nézzük át őket kártevők és betegségek szempontjából. A levelek fonákján megbúvó kártevők zárt teleltetőhelyen könnyen elszaporodhatnak.
A nagyon nagy dézsákat már pusztán logisztikai okból sem érdemes az első fagyos este előtt kapkodva mozgatni.
A tárolt termést is rendszeresen nézzük át
Alma, körte, sütőtök, dió és más őszi termés mostanra már nagy mennyiségben lehet a tárolóban. A sérült, puhuló vagy rothadásnak indult darabokat rendszeresen távolítsuk el.
A tárolás nem egyszeri munka, hanem folyamatos ellenőrzés. Sok veszteséget előzhetünk meg azzal, ha hetente néhány percet rászánunk.
A dió megfelelően száraz helyen maradjon, a tökök pedig ne érjenek egymáshoz túl szorosan, ha van elegendő helyünk a tárolásukhoz.
Antiochiai Szent Ignác napja
Október 17. a katolikus egyházban Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanú emléknapja. Ignác az első keresztény századok egyik jelentős alakja volt, akit Traianus császár idején fogtak el, majd Rómába vittek, ahol vértanúhalált szenvedett. Útja során több levelet írt a korai keresztény közösségekhez.
Az ő ünnepéhez a magyar népi kultúrában nem kapcsolódik olyan erős, széles körben ismert kertészeti hagyomány, mint például Gál, Teréz vagy Vendel napjához. Ezért nem lenne szerencsés utólag hozzákapcsolni olyan szokásokat, amelyekről nincs biztos adat.
A Kerti Kalendáriumban ezen a napon inkább az erdőhöz kötődő regionális hagyományt érdemes kiemelni.
Ma talán másként hagyjuk békén az erdőt
A régi ember október 17-én bizonyos vidékeken azért maradt távol az erdőtől, mert tartott annak láthatatlan őrzőjétől. Mi már egészen másképp gondolkodunk erről, de az erdő tiszteletének gondolata aligha vesztett az értékéből.
Nem kell minden erdei sétából kosárnyi terméssel hazajönni. Néha elég megnézni a ködben álló fákat, hallgatni az avarban mozgó állatokat, és otthagyni azt, aminek ott van helye.
A természet megfigyelése nem mindig azt jelenti, hogy valamit csinálnunk is kell vele.
A mai nap üzenete a kertésznek
Október 17. régi erdőkerülő hagyománya elsőre babonás történetnek tűnik: ne menj az erdőbe, mert az erdei rém megharagszik. Ha azonban lehántjuk róla a természetfölötti magyarázatot, egy meglepően ismerős gondolat marad.
Nem kell mindig mindent bolygatni.
Az erdőben az avar maradhat avar, a makk lehet állati táplálék, a csipkebogyó egy része maradhat a madaraké. A kertben sem kell minden száraz szárat levágni, minden levelet eltakarítani és minden termést begyűjteni.
Október közepe nemcsak a télre készülés időszaka. Annak felismerése is, hogy a jó kertész néha akkor tesz a legtöbbet, amikor valamit szándékosan békén hagy.
