Kedves János, Ha az ön íriszén valóban olyan foltok vannak, amilyen ezen a szemléltető fotón, akkor ez nem más, mint a nőszirom levélrozsdásodása, vagyis (ahogyan a neten talált fotó nevéből is kiderülhetett) Puccinia iridis. Ezenkívül a nősziromféléknek más, levélfoltosodást okozó betegsége is van (pl a Davidiella macrospora), ezért hangsúlyozom, hogy fontos a helyes diagnózis. Az Interneten található fényképek alapján ez könnyen sikerülni fog.A levélrozsda visszaszorításában az első lépés a megtámadott levelek leszedése, levágása és elégetése. A növény körül az összes száraz levél- és növénymaradványt és egyéb növényi részeket szintén össze kell szedni és elégetni. Így lehet megakadályozni a továbbterjedést. Második lépésként növényerősítő permetezést ajánlok. Az egyik legjobban bevált szer a mezei zsurlóból készített „tea”. A mezei zsurlólé magas szilíciumtartalma mintegy védőréteget képez a megmaradt egészséges leveleken. Ha a kert más növényein amúgy is használ csalánlevet, akkor az is jöhet az íriszekre, illetve a fekete nadály leveléből készített permetszer is. Ezek közül egyik sem veszélyes a víz élővilágára. Harmadik lépésként a kertből meg kell szabadulni a csalántól, ugyanis ennek a rozsdásodásnak a közönséges csalán a másik gazdanövénye, így ha a közelben csalán nő, akkor ez növeli az írisz visszafertőzésének az esélyét.Végül és nem véletlenül utolsóként elmondom, hogy a vegyszereket, főként azokat, amelyek az intelligens kertészre nem jelentenek nagyobb veszélyt, nemcsak permetezni lehet, hanem az úgynevezett kesztyűs módszerrel is fel lehet juttatni a növényre. Jelen esetben a bordói levet ajánlanám, valamilyen megtapadást segítő anyaggal keverve, mint pl. ragasztó enyv. Kesztyűs kézzel pedig úgy kell bánni a növénnyel, hogy a kezünkre húzunk egy megfelelő műanyag- vagy gumikesztyűt, lehetőleg minél magasabb szárút, a biztonságunk érdekében, majd erre ráhúzunk egy vastagabb textilkesztyűt vagy pamut zoknit. Ezt már elég, ha csak egyik kezünkre húzzuk. A textilkesztyűs kezünket majd úgy használjuk, mint egy ecsetet, belemártjuk a használni kívánt vegyszerbe, majd óvatosan végigtapogatjuk, simogatjuk a kezelt növény leveleit. A módszer macerás, tudom, de lényege az, hogy ha vigyázunk, akkor sem a talajra, sem a környező növényekre nem jut a használt vegyszerből. Tehát a tó élővilága is biztonságban lesz, legalábbis sokkal nagyobb biztonságban, mint hogyha egy szisztemikus vegyszerrel és hátunkon egy nagy permetezővel fognánk hozzá a rozsda eltávolításához. Egyelőre csak ennyi jutott eszembe.Sok Sikert!