A naspolya az a gyümölcs, amit minden kertésznek ismernie kellene – nem azért, mert különleges gondoskodást igényel, hanem épp ellenkezőleg: mert szinte semmit sem kell vele csinálni. Én három éve ültettem egy suhángot és mire igazán észbe kaptam, már termett is. Ez az a fajta fa, ami nem igényli a dicséretet – csak csendben teszi a dolgát.
Egy igénytelen csoda a kert sarkában
A naspolya (Mespilus germanica) igazi túlélő. A legtöbb gyümölcsfa drámázik a talajjal, a faggyal vagy a gombákkal, a naspolya viszont bárhol megél, ahol egy kicsi napfény és némi víz van. A legnagyobb erénye, hogy alig igényel növényvédelmet – én konkrétan semmit nem permeteztem rá, és mégis egészséges, dús lombú maradt. Néha ugyan ránéznek a levéltetvek, de szerencsére nem ők a legnagyobb rajongói, így a fa többnyire békében éli világát.
A növekedése sem kapkodós: nem lesz belőle hatalmas árnyékadó, de pont ezért ideális kisebb kertekbe is. A virágai tavasszal hófehéren ragyognak, illatuk finom, visszafogott, és a méhek nagy kedvencei.
A fagy, amit alig várunk
A legtöbb gyümölcsöt azért szedjük, hogy a fagy el ne vigye. A naspolyánál viszont épp fordítva van: akkor jön el a szüret ideje, amikor az első fagy megcsípi a gyümölcsöt. Addig ugyanis kemény, fanyar és ehetetlen – a hideg teszi puhává, édessé és lekvárosan zamatos ízűvé.
Ez az a pillanat, amit a család nálunk minden évben vár: az első dér után ropogós fűben lépkedve leszedni a barnuló naspolyákat és kóstolgatni, melyik lett a legédesebb. A gyerekek ilyenkor mindig kérdezik: „Biztos, hogy most szabad megenni?” – és én ilyenkor mindig elmosolyodom. A naspolya ugyanis megtanít arra, hogy a jó dolgokra tényleg érdemes várni.
Egyszerű, mégis különleges
A naspolya az egyik legmegbízhatóbb gyümölcs a kertben. Nem kér sokat, nem fogékony a betegségekre, nem igényel trükköket – csak időt. Három év alatt termőre fordul, és onnantól minden ősszel hűségesen hozza a gyümölcsöt.
Ráadásul igazi beszélgetésindító: kevesen ismerik, és még kevesebben tudják, milyen különleges ízű. Nem túl édes, nem savanyú, inkább olyan, mint egy lágyan karamellás almapüré, egy csipetnyi nosztalgiával.
Túlélő fa a jövő kertjébe
A klímaváltozás közepette egyre többen keresnek strapabíró, igénytelen gyümölcsfákat, és a naspolya pontosan ilyen. Nem igényel öntözést, bírja a hideget, sőt, szereti is. Ha hagyjuk, hogy a természet tegye a dolgát, a naspolya hálás lesz érte.
És amikor a kert már szinte elcsendesül, a levelek lehulltak, és a többi fa pihenni tér – a naspolya akkor adja a legnagyobb ajándékát: édes, puha, télillatú gyümölcseit.
Mert a naspolya nem siet, de sosem késik. Csak megvárja, míg megfagy, és akkor végre megmutatja, hogy a türelem nemcsak rózsát, hanem naspolyát is terem.